Egy prostituált öröksége

3.Részlet

Ahogy rámarkolt a kormányra megpillantottam az ujjperceit borító tetoválásokat. Jobb oldalon számok, a balon pedig betűk az esti fények mellet ennyit sikerült kivenni belőle. Lehet egy maffiózóval van dolgom? Minden esetre ha az is nagyon jól áll neki. Végül is ha meg kell halnom egy sármos idegen tegyen el láb alól nem igaz? A férfi nagyágyú volt egyáltalán nem az én súlycsoportom, és még az esetemnek sem mondanám. A stílusa még is vonzott annyira más volt lehengerlő és botrányos egyszerre mégis tisztelet parancsolt. Kellet ez nekem akartam mint egy drogot. Minden egyes percére vágytam amit ebben az őrült órában tettem. Attól a pillanattól kezdve, hogy beszálltam egy idegen autójába ami akkor még fel sem tűnt, hogy egy új típusú fekete Mercedes. Nagyjából fél órája lehettünk úton és síri csend volt az utastérben. Láthatóan vissza felé vettük az irány Pestnek. Próbáltam jobban szemügyre venni talán apámmal lehetett egy idős. Ötvennél többnek nem mondtam volna. Reális lenne de nagyon sokat így is letagadhatna. Alig voltak ráncok az arcán viszont az ősz tincsek miatt kirítt, hogy nem mai csirke. Nem akartam megbámulni, de volt, hogy hosszabb időre otthagytam a szemem rajta. Végül elkaptam a tekintetem amikor a Budai várhoz vezető útra kanyarodtunk. Össze ráncoltam a szemöldököm éjjel volt mi a poklot keresünk itt? Akkor villant be, hogy mi semmit nem is beszéltük meg. Elfogott az aggodalom. Zsófi tényleg ennyire felelőtlen picsa vagy? Úgy látszik igen. Nagy levegőt vettem és próbáltam úrrá lenni a gyomor görcsömön. Bekanyarodunk a felső parkolóba. Leállította a motort és rám nézett.

-Dohányzol? - a kérdés egyszerű volt. Megráztam a fejem. Nem szeretem a dohány füstöt pedig szívtam már cigit, de sohasem szoktam rá úgy igazán.

-Megharagszol ha elszívok egyet? - horkantottam egyet és megint megráztam a fejem majd el mosolyodtam. Azzal kiszállt a kocsiból és a sötétben csak a zippo-t láttam meg gyulladni. Nem bírtam bent maradni így én is kiszálltam és akkor pillantottam meg hol is vagyunk. A hegy felső részénél parkoltuk ahonnan az egész város látszott. A Lánchíd tökéletes panorámájában. A Duna és rajta a hajók. A lélegzetem is elállt. Észrevette, hogy kiszálltam és mögém sétált. Nem igazán tudtam mik is a tervei de engem megvett kilóra. Ott álltam Budapest számomra legszebb helyén egy vadidegennel aki még jól is nézett ki. Ki kívánhat ennél többet igazán?

-Igazából még nem mutatkoztunk be. Bár a keresztneved már tudom. Zsófi igaz? - megfordultam, hogy szemtől szembe álljak vele. Tamás elég érthetően többször kiejtette a nevem a száján. Még is rosszabb a helyzet, mert ő így egy lépéssel előrébb van mint én.

-Miklóssy Zsófia. - azzal felé nyújtottam a kezem. Végignézte majd elmosolyodott.

-Örsi Iván. Részemről a szerencse drága. - a kezem felé nyúlt, de ahelyett, hogy megrázta volna megfordította a kézfejem és a szájához emelete. Az ajkai hozzá értek a csupasz kézfejemhez és éreztem ahogy a bokámtól a nyakamig libabőrös lettem. Hálát adtam a magasságosnak, hogy söré volt így talán a vörösben úszó arcom nem látszódott.

Bármennyire is veszélyesnek gondoltam Budapestet most bármelyik pillanatban odaadnám minden, hogy ez a pillanat itt a csillagok alatt örökké legyen. Iván nem engedte el a kezem ahogy leengedtem megsimogatta mutató ujjával egy párszor a kézfejem. Lehet a mámor vagy a fáradtság de teljesen megfeledkeztem mindenről az időről vagy, hogy hogy is fogok hazajutni. Ott álltunk egymással szembe talán még egy méter sem volt köztük. Iván kezében az enyém és pont nem történt semmi, de mégis jól esett. Végül mozdult felém egy lépet és a másik kezéből eldobta a cigarettát. Megdermedtem, közelít felém. Félek nekem itt ér véget a tündérmese. Zsófi egy lépést hátra és húzd ki a kezed az övéből. Így is tettem. Megfutamodtam nevezhetjük így is. Iván végül meg lát értette a célzást. Elfordult tőlem és az arcát meg világosította a város fénye. Elállt még a lélegzetem is gondolatra, hogy esetlegesen bármi másba is bele bonyolódunk ma éjjel. Szívem egyre jobban kalapált a gondolatra, hogy megtegyem az első lépést. Az eszem mégis elkezdte hangosan verni a vész kolompot, hogy fel ébredjek a mámorból. Végül az emlék zökkentett vissza a valóságba. Flóra és én aznap aláírtuk a szerződést a költözéssel kapcsolatban. Akkor mondta Flóra: