Egy prostituált öröksége

19.Részlet

Oszkár sokáig hezitált én pedig egyre csak türelmetlenebb lettem. Előre hajoltam és közöltem Noellel, hogy a "Szabóhoz" megyünk. Bólintott és megfordult. Oszkár továbbra is csak csendben ült. Nem volt kedvem beszélgetni az előbbi közjáték után. "Vedd le róla a kezed!" Ez meg mégis mit jelentsen? Botond úgy reagált mit meg féltékeny férj. Köztünk pedig még egy szar egyesség sincs azon kívül, hogy megegyeztük, hogy Pesten már nem lesz köztünk semmi Lotti miatt. Ennek ellenére a hajnali látogatás és most ez. Megdörzsölöm az arcom és érzem ahogy lüktet az ideg miatt a tarkóm. Botond és én? A kérdés merőben hülyeség hiszen én belekezdtem ebbe az életbe. Na és a reakciók. Lottihoz akárhányszor közeledik Botond elutasítja. Most pedig a helyzet az esküvő. Elfogja venni én pedig ebben nem vagyok hajlandó asszisztálni. Fel kell mondanom, ha ez így folytatódik lefogunk bukni. Oszkár zökkent ki a gondolkodásból amikor hozzányúl a kezemhez.

-Amire most készülsz az nem megoldás. - mondja alig hallhatóan. Szükségem van most egy kis tombolára. Elfordulok és nem mondok semmit. Percek múlva megérkezünk és ahogy kiszállnék Oszkár újra elkap.

-Ha bemész és üzletet kötsz velük Botondról mondj le végleg. - nyomatékosít. Vissza nehezedek az ülésre és becsukom az ajtót.

-Botond és köztem már nincs semmi. Egyszeri alkalom volt. Tudja mit csinálok. - könnyed egyszerűséggel mondom el az igazat Oszkárnak. Nem tudom miért de úgy érzem bízhatok benne.

-Mégis féltékeny faszként viselkedett. - Oszkár nevet.

-Nem látok rá esélyt ha ez megnyugtat... - mondom kicsit keservesen és szomorúan. Oszkár még jobban nevet.

-Ez hülyeség oda meg vissza van érted. Egy szavadba kerül és megkapod. Az a viselkedés amit egymással tanúsítanak Lottival az érdekházasságot jelent. De ahogy rád néz az teljesen más... - szünetet tart. - ...de le kell ismernem nagyon tehetséges vagy a prezentációk gyönyörűen ki voltak dolgozva. Olyan helyzetben vagy jelenleg ami bonyolult. Annyit még is csak tudok, hogy ne dob el a lehetőséget. - Oszkár megsimogatja a kezem és tudom, igaza van. Mégis is kinyitom az ajtót és kiszállok. Oszkár továbbra is engem néz én is öt nagy levegőt veszek és becsukom az ajtót. Elindulok a bejárat felé és érzem ahogy az ideg egyre jobban pumpálja belém az adrenalint. Visszhangzanak Botond szavai a fülembe. Az örök beengednek ahogy haladnék tovább valaki megragad a kezemnél. Oszkár maga elé fordít és komoly arccal mered rám. Én pedig kiveszem a kezem az övéből és fújtatok.

-Azt mondtam ha üzletet kötsz vége most mégis itt vagy. - förmed rám halkan. Én pedig szó nélkül bevágtatok a tánctérre. Ahogy haladok észre veszem, hogy nem vagyunk egyedül. Dante és egy ismeretlen férfi társalog az asztaloknál. Iván pedig ül az asztalnál bagózik és valamit istentelenül írogat. Gondterheltnek látszik. Megmozdul a szívem. Nehéz ennyi érzelmet egyszerre feldolgozni ami most zajlik körülöttem. Ilyenkor mindig eszembe jut Flóra ahogy mondja a szabályokat. Legyek fegyelmezett, elérhetetlen és mégis összeszedett. Na én minden voltam csak összeszedett nem. Közelebb sétálok de Oszkár már nem követ. Amit Dante mellett elmennék rögtön utánam fordul és megragad. Kezd tele lenni az a bizonyos poharam, hogy mindenki csak úgy rángat. Ránézek és a zöld szemek felnyársalnak.

-Drágaság csak így nyugodtan besétáltál? Hogy lehet ez? - von kérdőre Dante és pedig még mindig a karmai között állok hűségesen. Semmi hirtelen mozdulat nem szeretném magamra haragítani. Iván is felemeli a fejét és megmerevedik.

-Velem van. - mondja Oszkár hangosan és zsebre dugott kézzel felénk sétál. Dante nevetni kezd. A férfi ami pedig velünk szembe áll csakis engem figyel. Jól öltözött szemüveges sötét alaknak tudnám leírni így elsőre. Határozottan taszít még a látványa is pedig igen sárosom.