Egy prostituált öröksége

24.Részlet

A hetek csak úgy rohantak el mellettem. Levették a gipszem el kezdtem a gyógytornát és végre szabadon járkáltam bár néha néha még fájt. Viszont kezdem teljesen önellátó lenni. A rendőr már jó ideje nem látogatott. Rita viszont annál jobban nyomult az életembe. Elegem volt már a pátyolgatásból. Ráadásképpen apa temetését is közben intéznem kellet. Győrbe temették el az anyám mellé. Én nem voltam ott. Nem is akartam. Elég volt nekem az, hogy újra mozogni tudjak és érzelmileg is rendbe jöjjek. Péntek este volt és a tévét bámultam a nappaliban Rita hajtogatta a ruhákat. Kikapcsoltam a készüléket és Rita felé fordultam.

-Figyelje meg értem, hogy segiteni szeretnél be már boldogulok egyedül is. Lassan munkát kéne keressek, mert a pénzem rohamosan fogy. - Rita ledobta a ruhákat és csípőre tett kézzel állt. Kezdet számomra sok lenni.

-Zsófi hatalmas traumán mentél keresztül és nem gondolhatod, hogy majd így dolgozni fogsz. Majd beszélek... - és itt elharapja a mondatott. Felkelek és elé sétálok. Rita valamit elhallgat előlem már nagyon régóta.

-Rita mi az amit nem mondasz el? - förmedek rá ő pedig mérgesen megemeli a kosarat és a hálóba megy. Követem és most már nem tűrök ellenvetést tudni akarom az igazat.

-Rita mért nem vagy képes csak egyszer őszinte lenni velem? - ordítok már kétségbeesetten. Leteszi a kosarat és rám néz szomorúan.

-Nem olvastad el a borítékot igaz? - kérdezi én pedig el is felejtettem azt az átkozott iratot. Oda sétálok az éjjeliszekrényemhez és a fiókból kiveszem és rögtön feltépem. Leülök az ágyra kihajtom a finom papírt és elkezdem olvasni a kézzel írott levelet...

"Kedves Zsófia.                                                                                                                                                                Sajnálom ami veled törtét de tényleg szívből. Megkellet hozzák pár igazán nehéz döntést ebben a helyzetben amibe most kerültünk. Azért, hogy biztonságban legyünk én és Kornél a történtek után, hogy Iván elárult és tönkre tett. Jobbnak láttam, ha elutazunk egy időre és megszakítunk minden kapcsoltatott veled és minden mással.  A Szabó átmenetileg zárva van míg vissza nem térünk. Viszont a te érdekeltben kérlek, hogy felejts el minket engem és Kornélt. Nyakig bele keveredtél a mocskos üzletbe és meg is kaptad érte a büntetésed. Tanulj az esetből és lép tovább. Jobb lesz ez így talán jobb életed lesz...                                             Szeretettel Szigeti Flórián."                

Felugrok az ágyból és szét tépem a levelet. Felordítok és bármit ami a kezembe ügybe kerül a földre hajítom. Őrjöngök a dühtől. Itt hagytak mind ketten azok után amit tettek velem. A kezembe kerül a váza és oda csapom hangosan a cserép széttörik és darabokra hullik. Rita értetlenül kapkodja a fejét. Én pedig török zúzok majd amikor lehiggadtam végig nézek a szobán és megdörzsölöm az arcom. "...meg is kaptad érte a büntetésed..." Víz-hangzik a fejemben. Rohadjon meg mind a kettő. 

-Te tudtad? - szegezem a kérdést Ritának.

-Amikor Kornél haza ért az nap este amikor lelőttek csurom vérvolt. Neki esetem, hogy hagyott meghalni és rá olvastam az összes bűnét szerencsétlenek. Ő pedig csak elrohant és pakolni kezdett. Utána mentem és számon kértem. Zsófi sírt amikor elment. Az mondta vigyázzak rád és, hogy többé ne menyek a házba. Kifizet mindent az házat és a költségeimet. De vigyázzak rád. Nem tudom mi történt de elmenekült és azóta sem jelentkezett. Minden hónapban utal nekem pénzt. Amikor megláttalak a kórházban a boríték már a kisasztalon volt. Elvettem mert a rendőrök szaglásztak. Nem őket védem Zsófi hanem téged. Nem érdemelted meg amit tettek veled. Azt meg főleg nem, hogy szó nélkül itt hagytak. Hiszen már nincs senkid... - Ritát a telefon csörgés hangja állítja meg a beszédben. Felveszem a készüléket és látom, hogy a rendőr száma villog a képernyőn. Mélyet sóhajtok.