Egy prostituált öröksége

18.Részlet.

Az ujjammal dörzsölöm a csiklóm és lehunyom a szemem az érintésre. Megtámasztom a fejem a karfában és visszagondolok az első percekre. A meleg nedves teste ami körül fogott. Az ujjaira ahogy simogattak. Ahogy kimondta a nevem. Fel sem tűnik de nyögdécselve simogatom magam és egyre jobban fokozódik a hangulatom... A csókra a heves csók amitől még a térdem is megremegett. A másik ujjam is megnyálazom és a lenyúlok a másik kezemmel is. Magamba dugom és ütemesen játszok magammal. A tekintete a hevessége. Ahogy elkapta a nyakam. Minden egyes döfése. A két ujjam magamban és a csiklóm szüntelen dörzsölése után már percek kérdése és vonaglani kezdek. Felhördülök és megemelem a fejem ráng a testem. Elönt a forróság lent és érzem az ujjaimon ahogy a hüvelyem pulzál. Nem akarom kinyitni a szemem. Vissza ejtem a fejem és lihegek. Kezdek észhez térni. Férfi nyögéseket hallok és finoman elfordítom a fejem. Az ecset a földön hever Szabolcs egy széken széttett lábakkal pucéran és előtte az arab férfi. Aki keményen szopja. Szabolcs pedig csak engem néz. Ráteszi a fejére a kezét és ütemesen magára húzza. Nem veszi le rólam a szemét. Én pedig félig meztelenül fekszek a kanapén széttett lábakkal. Nem telik bele pár percbe se Szabolcs feje hátra hajlik és felüvölt. Elélvez az arab pedig rögtön ez után távozik is. Szabolcs szétesve liheg a széken. Megemeli a fejét és rám néz.

-Most már érted? - kérdez miközben összeszedi magát. Nem értek semmit főleg most már. Szabolcs nem lehet meleg hiszen a múltkor mi... Lehunyom a szemem és próbálok elvonatkoztatni.

-Megakarod nézni? - kérdezi. Felülök és vissza igazítom magamra a ruhám. Egy merő nedv vagyok lent és érzem ahogy felállok folyik le a combomon. Oda sétálok és Szabolcs az ölébe húz. Ahogy meglátom a felskiccelt vázlatot elámulok. Megragadta a pillanatot viszont nem látszik hogy én lennék az.

-Tudod a története annak a képnek amit annyira szeretsz az az, hogy én őt éve Törökországba mentem tájképeket festeni. Jahir szüleinél laktam mint csere díjak az egyetemen. Ott ismertem meg és rajta kaptam amikor a képemre kiverte. Lefényképeztem és megfestettem. Végül lefeküdtem vele és magammal hoztam Magyarországra. Ő az én kis titkom akit szeretek. - Szabolcs annyira lágyan beszél, hogy megdobban a szívem.

-A nők nem tűrnék el a hármas szerelmet. Így amikor szükségem van rá szexelek velük de bánt, hogy Jahir miatt senki sem szeretne igazán. - megszakad a szívem átölelem a nyakát és meg puszilom a száján. Megsimogatom az arcát.

-Gyönyörű lesz. - mondom suttogva.

-Ha már nem is szexelünk többet eljönnél hozzám néha? - a kérdéssel tudom, hogy Szabolcs és az én munkám itt véget ért. Mosolygok és bólogatok. Átölel és meredünk tovább a félkész vázlatra...

Otthon a kádban már csak agyalni van energiám. Szerelem? Tényleg olyan fontos ez? Lehet-e úgy lenni, hogy ne szeressünk? Elmerülök és pár percig csak a víz vesz körül és próbálok nem gondolkodni. Az agyam még sem hagy nyugtot és forgatja a témát. Ahogy bele gondolok én talán még sosem voltam szerelmes. Tény voltak kapcsolataim de amint komolyra fordult volna a helyzet meg hátráltam. Apa sem nagyon segített a dologhoz, hiszen senkit nem vihetem haza. Ami persze kérdéseket szült a másik félben. Alapjaiban rendített meg ez általában mindent. A kollégium pedig nem olyan hely volt ahol esetleg tartós kapcsolatot fent lehetett tartani. Úgy, hogy élveztem a dolgot amíg tartottak de sosem éltem bele magam igazán. A vágyaim viszont annál erősebbek voltak. Ha működött a kémia biztos voltam benne, hogy a vége összegabalyodás lesz. Így is lett a könyvtárban az étkezőben a közös zuhanyzóban az egyik előadó teremben. Nem voltam szégyenlős nem is izgatott az sem soha ha valaki végignézte. Lehet valami gond van velem, vagy csak egyszerűen képtelen vagyok a szerelemre. Szabolcs viszont, vissza gondolok ahogy oda bújt hozzám amikor az ölébe ültem. Mindennél jobban vágyott rá. A másik felére aki őt elfogadja Jahir-ral az oldalán. Irigyeltem Szabolcsot bármennyire is kilátástalan volt a helyzete. Az egyik fele már meg volt ahhoz, hogy boldog legyen. Végül is félig már megtalálta akit szert és örömöt lát benne. Elnyúlok a kádban és érzem, hogy a víz kezd kihűlni. Nagy nehezen ráveszem magam, hogy kiszálljak amikor megszólal a csengő. Felveszem a köntösöm és az órára nézek. Hajnali két óra van ki az isten lehet az. Kisétálok és ajtót nyitok. Botond már a lépcsőn kezdett volna le menni amikor megállt. Értetlenül állok. Vissza sétál felém és megáll előttem.