Egy prostituált öröksége

10.Részlet

-Eresz el bazd meg. - ordítottam és közben potyogtak a könnyeim. Eltoltam magamtól és szoba felé vettem az irányt. Azonnal elővettem a bőröndömet és pakolni kezdtem belé. Belehánytam a ruháimat és zokogtam közben. Annyira, hogy már a parkettán kopogtak a könnyeim néha még fel is ordítottam majd elhagyott az erőm és lerogytam az ágy elé. A bőrödbe kapaszkodtam és a fejem ágynak nyomva zokogtam. Mikor lesz már egyszer nyugtom istenem? Anya hol vagy most, hogy pofán vágj és közöld, hogy elég a hisztiből? Hol vagy most, hogy szeress?

"Napokig kuksoltam a szobámba már az ütéseket is alig éreztem annyi zúzódás volt a testemen. Minden egyes pofon amit kaptam egy lecke volt. Kikellet tartanom. Megkellet innen szöknöm minél hamarabb. Apa viszont minden nap amikor hazaért csak ütött és ütött addig míg az  orrom vére el nem eredt. Emlékszem kemény munkával összeszedtem tízezer forintot. Venni akartam magamnak egy ruhát. Apa elvette én pedig nekiestem az volt életem legnehezebb estéje. Először csak megütött és lekurvázott. Nekiestem karmoltam, ütöttem ahol csak értem, de elkapott és bevert nekem egyet. Itt ezen a ponton éreztem, hogy az állkapcsom nyilallt és szédülök foltok maradnak meg. Végül a földön térek magamhoz véres a szőnyeg apa pedig őrjöng körülöttem. Attól a naptól kezdve engedelmes kislány lettem. Álltam az ütéseket és mindent. Megtanultam, hogy nem érek semmit. Próbáltam mindig anya arcát magam elé képzelni a ragyogó mosolyát. A keze melegét ahogy végig simított az arcomon akár hányszor bántott valami. Majd feleszmélek és emlék a temetésről ahogy ott állok egyedül a koporsó mellet és szakad az eső. Egyedül maradtam nem számíthattam senkire. Még is még mindig éltem és amikor felszálltam egy bőrönddel a Budapesti vontra tudtam az életemet nekem kell irányítanom. Csakis nekem..."

Flóra leguggolt hozzám és megfogta a vállam. Már nem zokogtam csak markoltam a bőröndöm szélét. Mit kéne tennem? Elindultam az úton. Mégis milyen úton? Nincsenek kuncsaftjaim még egy rendes oldalam sincsen. Egyszer lefeküdtem valakivel aki fizetett érte és az sem tudom mennyit. Mi lennék én? Egy szőrme kabátba bújt lány? Egy smaragdot viselő fruska? Nem voltak válaszaim. Nem voltam jól, kurvára nem. Imádkozni akartam de már nem tudtam, hogy kihez kéne. Flóra folyamatosan szólongatott és simogatta a hátam. Nagyot nyeltem és próbáltam vissza idézni minden olyan pillanatok az életemben ami boldog volt. Anya nevetését, Iván arcát a város fényében meg világítva, Flóra széles mosolyát és azt a napot amikor leszálltam a vonatról a peronra...  

-Zsófi kérlek most figyelj jól rám, befejezzük és vége eltüntetek mindent és segítek egy rendes állás szerezni. Helyre hozok mindent. - Flóra felé fordítottam az arcomat. Ő is sírt akárcsak én. Nem tudtam mit mondhatnék neki. Végül csak kibukott a számon.

-Mi volt közted és Iván között? - nem azért kérdeztem rá mert féltékeny voltam. Tény az is motoszkált bennem, de inkább azért kérdeztem, mert úgy tűnt Iván nagyon is jól ismeri Flórát. Flóra mellém térdelt és ráült a sarkára megtörölte a szemeit. Nagy levegőt vett és még kicsit szipogott.

-Köztem és Iván között soha semmi nem volt. Iván nem az a fajta aki magán szeretőt tart. Nem szereti keverni a munkát és a dugást ezt nagyon sokszor el mondta amikor Dante és én szóval mi... - Flóra elhallgatott és lesütötte a szemét. - ...Dante Oszkár testvére ezt akkor még nem tudtam és Oszkár meg én jó egy évre rá ismertük meg egymást. A tény viszont az, hogy én Dante kitartottja voltam majdnem két évig de kiszálltam amikor kezdett eldurvulni a helyzet. Azért mondtam, hogy maradj Ivántól messze, mert Dante és ő üzlet társak és ez mocskos üzlet amikből nincs nagyon kiút. Sokszor magával vitt megbeszélésekre olyan voltam neki mint egy kiskutya amit nem hagyhatott otthon. - felemeltem a kezem és Flóra elhallgatott.

-Ki vezeti a Pesti alvilágot? - a kérdésem egyszerű volt Flóra még is habozott a válasszal és megrázta a fejét.

-A feje mindenek Dante a helyettese és főbb tanácsosa Iván. Oszkár tisztán játszik de néha ő is bele belekeveredik egy két dologba. - Flóra finoman felpillantott rám tudtam, hogy próbálja leszűrni mit érzek de az arcom közömbös volt. Igazat megvallva tényleg nem is éreztem semmit.