I'll help you, whatever it takes - Charles Leclerc ff

Megvagy!

ISABELLE

-Láttad merre ment?
-Szerinted? Olyan sötét van hogy az orromig sem látok!
-A francba Clarissa, mondtam hogy ne téveszd szem elől amíg Jacksonnal biztosítjuk a környéket hogy ne lépjen le!
-Ha annyira a környéket figyeltétek miért nem látta egyikőtök se?!
-Na jólvan lányok elég ebből!-Szólt közbe a vitánkba Jackson.- Ha most szétválunk megtaláljuk és onnantól már csak egy golyó és letudtuk őt is. Aki megtalálja ne várjon a többiekre, egyedül van így esélye sincs.
Egyetértettünk. Mindenki szétvált és kerestük a fickót aki tegnap ölt meg egy családanyát. Bizonyára furcsa hogy miért kergetjük hárman de ha eddig nem lett volna egyértelmű azért hogy megöljük. Önkéntes fejvadászok vagyunk akik megtalálják és kiiktatják a problémát. Wow ez jó kis szlogen lenne.
Rettentő sötét volt a sikátorokba ahova bementem és alig láttam valamit ezért elővettem a fegyvert és a zseblámpát is, és ezek segítségével indultam a sötétség felé. Nem mentem sokat mire hallottam hogy valaki van bent.

-Gyere elő te rohadék! Ezt úgyse úszod már meg, én a helyedben inkább túl lennék rajta.
Amint megláttam egy embert alakot rávilágítottam és már majdnem lőttem mikor láttam hogy ő nem az a férfi akit keresek.
-Jézusom tedd azt le! Te jó isten!
-Ki a fene vagy és mit csinálsz itt éjszaka? -kérdeztem mire megrémülve mögém mutatott- Előle bujkálok!!
Megfordultam és megláttam azt az embert akit Clarissával és Jacksonnal keresünk. Azonnal átkapcsoltam fejvadász módba.
-Nocsak nocsak. -már emeltem is a fegyvert.- Most megvagy te szerencsétlen.- Mire ő elkezdett volna futni már késő volt. Beleeresztettem párat a hátába és már a földön is hevert.
-Azta...rohadt élet!- szólalt meg a srác mögülem aki láthatóan meglepődött hogy csak simán rálőttem valakire.
-Azta! Te így mondasz köszönetet? Ha én nem lennék itt már te sem lennél szépfiú.
-Hát köszönöm hogy segítettél de miért ölted meg? Elég lett volna ha...nem is tudom, nem ölöd meg!!
Egyre jobban kezdett kiakadni a srác. De hát megtudom érteni, nem mindenkinek olyan könnyű egy ilyet végignézni.
- Az az ember tegnap megölt egy családanyát. Nekem az a munkám hogy őt kiiktassam hogy máskor ne tudjon ilyet tenni.
-És ezzel jobbnak érzed magad nála?
Kezdtem jobban látni hogyan is néz ki ez a szépfiú. Egész magas, 20as évei elején jár és elég kidolgozott teste van. Biztos valami sportoló lehet.
-Figyelj nem tudom a neved...
-Charles vagyok-szakította félbe a mondandómat.
-Charles...nekem nem az a dolgom hogy érezzek vagy azon gondolkodjak hogy én is olyanná válok-e. Az egyetlen ami számít hogy az ilyen rohadékok a pokolban rohadjanak és ha ehhez az kell, hogy én öljem meg őket, akkor keresztbe tett kézzel nézem őket a pokolban tudván hogy én küldtem őket oda és nem bántam meg.
-Hű...hát eléggé lényegretörő voltál. Szóval te valami bérgyilkos vagy? Számítsak rá hogy engem is kinyírsz? -ezt már inkább némi humorral a hangjában kérdezte meg.
-Nem vagyok bérgyilkos. Fejvadász vagyok és van 2 társam akik nemsokára itt lesznek úgyhogy szerintem jobb ha eltűnsz, nem szeretjük ha látják mit csinálunk, de téged bírlak úgyhogy azt tanácsolom hogy lépj le és felejtsd el az egészet.
-Hát ez elég komolynak hangzik. Várj csak. Szóval bírsz engem?-mosolyra húzta a száját-A nevedet esetleg megkérdezhetem? Összefuthatnánk valahol amikor, hát tudod...épp nem dolgozol vagy mi.
Ledöbbentem mikor megkérdezte a nevemet. Azok után amit látott, hogy mit tettem, meg akar ismerni?
- Isabelle vagyok. Nem tudom hogy ez jó ötlet lenne. Elég zűrös vagyok és hát tetszik vagy sem elég érzelemmentes. Gond nélkül manipulálok bárkit és mindig elérem amit akarok.-semmi reakciót nem láttam az arcán.
-Akkor holnap 1-kor a part melletti kávézóban?-kérdezte Charles mire mindketten elröhögtük magunkat. Régen volt amikor utoljára nevettem.
- Ott leszek.

Íme az első rész!! Mit gondoltok?😃