I'll help you, whatever it takes - Charles Leclerc ff

Edzünk együtt!

ISABELLE

Charles ki fog akadni ha meglát nyakig véresen. Félek hogy csalódni fog bennem, és azt hiszi majd hogy visszaestem. Talán nem veszi észre hogy bemegyek.
Nagyon halkan próbáltam meg benyitni az ajtón, már amennyire egy hotelszobában ez lehetséges. Mikor beléptem láttam hogy Charles a teraszon áll, tehát nem hallott meg. Gyorsan elindultam a fürdőbe hogy ne lásson meg, de közben azért jeleztem hogy megjöttem.

-Szia megjöttem!-majdnem futottam a fürdő fele.
-Gyorsan megfürdök mert nagyon fázom.-be rontottam a fürdőbe és be akartam csukni az ajtót de Charles egyik pillanatról a másikra ott termett és megtámasztotta a kezével mielőtt becsuktam volna azt.

-Hol voltál?!-kérdezte ingerülten, majd észrevette hogy nézek ki.-Isabelle...mi a...ez az amire gondolok?

-Hát...attól függ mire gondolsz, de esküszöm nem halt meg senki ma este. Legalábbis nem miattam.

-Mi a franc történt veled?

-Összefutottam Jacksonnal.

-Mi? Azt mondtad nem fog több vizet zavarni.

-Így is gondoltam. De mondott néhány érdekes dolgot.

-Micsodát?

-Hát dióhéjban. Ő volt aki akkor este megölte az apámat, aki amúgy nem is az igazi apám volt mert azt az apám akit igazinak hittem megölte már azelőtt hogy én megszülettem, csak azért mert belezúgott anyámba aki akkor még az igazi apámat szerette.

Charles fején röhögni lehetett volna de próbáltam komoly maradni. Látszik hogy szegénynek kicsit sok volt az új infó. Szinte látom a "no signal" feliratot a homlokán.

-Na várjunk. Tehát azt mondod hogy akiről azt hitted hogy az igazi apád, valójában nem volt az?
-kezdte végül feldolgozni amit mondtam.

-Pontosan. És akkoriban ő volt annak a szervezetnek a feje ahol engem is kiképeztek.

-Ahhaaaaa...de ahogy elnézlek nem igazán hatott meg a dolog.-nézett rám Charles értetlenül.

-Nem is tudom...nem tudom mit higgyek. Végülis már úgyis mindegy. Akkor talán jobban meghatott volna, de már mindketten halottak. Teljesen mindegy.

-Isabelle ne mondj ilyet. Tudom hogy nem mindegy. Hiányoznak neked, és ezt te is tudod csak nem vallod be. Kérdezhetek valamit?

-Ne tartsd magadban.

-Mikor voltál utoljára a sírjuknál?

-Nem egy helyre vannak temetve. A nagyszüleim nem akarták. De azt nem tudom miért...

-Ez nem volt válasz a kérdésemre.

-Na jó...talán egyszer. De csak anyámnál. Nem szeretek oda menni. Csak arra emlékeztet hogy egyedül maradtam.

-De már nem vagy egyedül. Kérlek Izzy! Legalább egyszer, menj és látogassd meg.

-Majd átgondolom. De ha most megbocsátasz...szeretnék megfürdeni.

-Egyébként...mitől lettél csupa vér?

-Legyen annyi elég hogy Jackson felhúzta az idegeimet és helyre raktam. De nyugi...még él.

-Hát ennek örülök.

-Egyelőre...

-ISABELLE QUEEN! Maradjon is így ha lehet.

-Jó jó! Úgy lesz. Na, hess!

Charles megfordult és kiment. Rosszabbra számítottam. Azt hittem kiakad hogy megint mit műveltem. De jó érezni hogy végre nem vagyok egyedül. Ami meg anyámmal kapcsolatban mondott, nem tudom hogy jó ötlet-e...túl sok sebet tépne fel, és azt a fájdalmat már nem biztos hogy tudnám kezelni.