I'll help you, whatever it takes - Charles Leclerc ff

Ünneplés, és egy régi barát.

ISABELLE
Charlesal elutaztunk Törökországba a futamhétvégére. Eddig egész jól alakult. Charles a negyedik helyre kvalifikálta magát, viszont Lewis motorcsere miatt kapott 10 rajthelyes büntetést szóval mindenki előrébb ugrik, tehát Charles a 3. helyről indulhat. A futam előtt még gyorsan benéztem hozzá az öltözőbe hogy sok szerencsét kívánják.

-Ügyes legyél szépfiú.-megöleltem és megcsókoltam

-Mindig az vagyok, csak néha nem jön be.

-És légyszíves...de komolyan kérlek. Vigyázz magadra és épségben szállj ki az autóból. Mert ha meghalsz...

-Akkor felélesztesz és te ölsz meg. Tudom.-fejezte be a mondatomat.

-Pontosan.

-Hé Charles! Bocs ha zavarok de idő van.-figyelmeztette Charles a mérnöke.

-Persze megyek már. Két perc.-intett neki oda Charles.

-Na elengedlek. Ügyes legyél, és ne feledd. Ha ideges vagy az nem fog segíteni. Csak nyugi.

-Rendben van. Köszönöm hogy támogatsz.

-Ez csak természetes. Na tűnés.

Gyorsan még megcsókolt aztán kiment a szobából. Gyorsan összehajtottam a szétdobált ruháit és kimentem a csapathoz hogy onnan nézzem a futamot. A fények kialudtak a futam pedig elindult.

Charles nagyon jól ment. Szinte nem is hibázott és jó helyezést ért el. Ugyan a dobogóról pont lecsúszott de én büszke vagyok rá. Kiszállt az autóból és besétált a boxhoz. Lepacsizott a többiekkel aztán pedig odajött hozzám.

-Nagyon jó voltál! Büszke vagyok rád!-öleltem meg ő pedig viszonozta.

-Igazából elégedett vagyok. Ez volt a max amit ki lehetett hozni a mai napból, és ez elég jó eredmény.

-Pontosan.-helyeseltem.

-Megvársz az öltözőbe? Kell adnom néhány interjút.

-Persze menj csak. Ott megvárlak.

Charles elment interjúzni én pedig visszamentem az öltözőbe.

Már egy jó órája biztosan itt ülök és várok Charlesra. De nem zavar, mert tudom ilyenkor a futamok után még van pár dolguk.
Addig is utána néztem ennek a szervezetnek ahol ha minden jól megy dolgozni fogok. Igazából semmi extrát nem találtam, ami igazából nem meglepő mivel elvileg ugye kémek dolgoznak ott és nyilván nincsen senki nyilvántartásban a neten. Letettem a telefont és elfeküdtem a kanapén, ami hiba volt mert el is aludtam.

-Héj álomszuszék!-Charles hangjára ébredtem ahogy lágyan simogatta az arcomat.

-Nem aludtam esküszöm.-pattantam fel gyorsan ami nem volt jó ötlet mert megszédültem.

-Nyugi Izzy! Semmi baj, úgyis elég későn jöttem.

-Várjunk. Hány órát aludtam?

-Hát saccra kb 2,5 óra.

-Azta, észre sem vettem. Te már készen is vagy?

-Indulásra kész.

-Na akkor menjünk.

Összeszedtük a táskákat és kimentünk a kocsihoz. Út közbe még sok rajongó jött oda Charleshoz képet csinálni és aláíratni mindenféle cuccot. Szegény már azt sem tudta hova nyúljon. Aztán végül egy negyed óra múlva elindultunk.

Mikor visszaértünk a szállásra kb este 8 óra volt. Lepakoltuk a cuccokat és lementünk vacsorázni.
Megrendeltük az ételeket és hozzá egy üveg pezsgőt ünneplés gyanánt.