I'll help you, whatever it takes - Charles Leclerc ff

Új élet

CHARLES

Baleset miatt volt a hatalmas dugó, végül pedig le is zárták az utat. Nem tudtunk átmenni sehol, ezért haza mentünk. Egy szót sem szóltam az egész úton. Mérhetetlen fájdalmat, és hatalmas ürességet éreztem. És annyira nem voltam képes hogy el mondjam neki hogy szeretem. Mi van ha soha többé nem lesz rá esélyem?

-Biztos nem akarod hogy itt maradjunk?-kérdezte Max, észre sem vettem de közbe a szállodához értünk.

-Biztos, köszönöm hogy megpróbáltuk, de most egyedül szeretnék lenni.-szálltam ki a kocsiból és elindultam a bejárat felé.

Mikor felértem a szobába furcsa érzés fogott el. És mi ez a jó illat? Sült csirke. Biztos valaki főz valamelyik szobában. Elindultam az ajtó felé, bementem majd észrevettem hogy ég a villany. Remek, még ezt is égve hagytam. Beljebb léptem és még erősebben csapta meg az orrom a frissen sült étel illata. Hirtelen megpillantottam egy pár ismerős csizmát. De hiszen ez...

-Szia! Remelem nem baj hogy elkértem egy pótkulcsot a recepcióról. Csináltam vacsit is, gondolom éhes vagy.-beszélt hozzam Isabelle mintha ma semmi sem történt volna. Nem hittem a szememnek.

-De hát...mi? Hogyan?? Úristen!!-odarohantam hozzá és azonnal a karjaimba zártam aminek ő nem állt ellen, és nevetve ugrott az ölembe. Egy kicsit elhúzódtam tőle, de csak annyira hogy megcsókolhassam.

-Szeretlek!-mondtam ki azonnal.-Szeretlek! Szeretlek! Szeretlek!

-Wow csak egy napig voltam el és már ennyire hiányoztam?-húzta az agyam, mikor pontosan tudta hogy mire gondolok.

-Ne csináld ezt velem. El nem tudod képzelni min mentem keresztül a mai nap. Azt hittem elveszítelek örökre. Erre hazajövök és mint ha mi sem történt volna nyugodtan főzőcskézel a konyhában. Ezek szerint Clarissa tartotta a száját.

-Igen, rájött hogy nagyon csúnyán megszívhatja és még tovább ülhet. Vége van Charles. Végleg vége. Jackson is lelépett és feloszlott a csapat. Új életet kezdhetek.

-Remélem én is benne vagyok.-mosolyogtam rá. Elmondhatatlanul megkönnyebbültem. Isabelle itt van. Velem van. És velem is lesz. Ahogyan én is vele. Ezek után már semmi nem szakíthat el minket.

-Ja és képzeld. Történt még valami a rendőrségen.

-Aggódnom kéne?-mi jöhet még?

-Nem, nem kell. Csak felajánlottak egy ügynöki állást. Látták a felvételeken hogy milyen jó vagyok közel harcban és úgy gondolják hiba lenne kihagyni egy ilyen ajánlatot.

-Azta Izzy! Ez nagyon jól hangzik. Mondtam hogy neked valami ilyen munka kéne. De várj! Ez olyan titkosügynöki szuperkém féle állás??-kérdeztem egy kisgyerek izgalmával.

-Mondhatjuk, valami olyasmi. De megkérdeztem hogy más országba is tudok-e jelentkezni.

-Hol?

-Monacóban. Hogy együtt maradhassunk.-fogta meg a kezemet, mire én ráraktam az enyémet az övére.

-Nagyon örülnék neki. Én mindenben támogatlak és együtt leszünk, bármi történjék.

-Örülök hogy örülsz neki. Na de nem hiába főztem. Tessék enni. Gondolom nem ettél ma még semmit.-állt fel és hozta az asztalhoz a tepsit, a tzatziki-salátát és a rizst.

Boldog vagyok. Itt van velem a nő akit szeretek, épp egy isteni vacsorát csinált nekem, és a jövőnket tervezzük. Fél órája még egy teljes csőd voltam, most pedig nem félek kijelenteni hogy boldog vagyok.