A 19 éves Isabelle szüleit megölték mikor ő csupán 15 éves volt. Bár még szinte gyerek volt hatalmas bosszúvágy kerekedett benne és elhatározta hogy megszabadítja a világot a gyilkosoktól. Azonban egy idő után túlságosan elárasztotta a düh és észre...
Charles árnyéka pillanatok alatt eltűnt a sötétségben. Olyan furcsának éreztem ezt a találkozást. Elvégre ha az ember úgy találkozik valakivel hogy a másik éppen megölt valakit nem az az első gondolata hogy megismerje és másnap találkozzanak. Nem is tudom...Charles jó gyereknek tűnik, nem hinném hogy olyan fajta lányra lenne szüksége mint én. Talán az lenne a legjobb ha nem is találkoznánk holnap, nehogy belerángassam a már így is elcseszett életembe. Annyira elmerültem a gondolataimban hogy észre sem vettem hogy Jackson és Clarissa ideértek. -Szép volt Izzy! Sokat fejlődtél az elmúlt évben. Nem haboztál hogy el tedd lábalól ezt a szemetet.-Gratulált nekem Jackson. Ő a legidősebb hármunk közül és ő tanított meg nekem és Clarynek mindent amit tudunk a harcról és fegyverekről. -Egy lopásért vagy drogok miatt lecsukhatnak de azért nincs bocsánat ha egy ártatlan embert ölsz meg. -Ez a különbség köztünk és közte.-folytatta Clary.- mi nem ártatlanokat ölünk hanem gyilkosokat akiket nem büntetnek meg eléggé. Kicsit úgy hangozhat hogy szépítjük a tetteinket de ez tényleg igaz volt. Csak azokat öljük meg akik tényleg megbocsáthatatlan dolgot tettek szándékosan. Több embert már megfenyegettünk vagy szimplán bevittük őket a zsaruknak, de aki ilyet művel, azt elkapjuk és nem kegyelmezünk. -Menjetek haza én addig feltakarítok itt. -mondta Jackson, mi pedig elindultunk. Soha nem kérdeztük hogy mit csinál a hullákkal, de nekünk mindegy is, a lényeg, hogy nem találja meg senki őket.
Miközben sétáltunk haza Monaco utcáin, ismét elgondolkodtam a ma esti találkozásomon Charlesal. Miért érdeklődik egy olyan lány iránt mint én. Holnap meg kell kérdeznem és egyben figyelmeztetnem is hogy ebből a dologból semmi jó nem sülhet ki. Már ha elmegyek. Megígértem hogy ott leszek úgyhogy már nem csinálhatom azt hogy nem megyek el. Sokmindent követtem már el életemben amikre nem vagyok büszke, de hazudni sose szoktam és betartom a szavam. Gondolataimból Clary hangja rángatott ki. -Hahó! Föld hívja Isabelle-t! Min gondolkodtál el ennyire? -Semmi fontos tényleg, csak összefutottam ma este valakivel a sikátorban és holnap találkozni akar velem.- Clary szeme kikerekedett. -Csak nem hódolód akadt Isabelle?-ütött bele ököllel a vállamba miközben jól szórakozott. -Nem, az teljesen kizárt. Nincs helye az életemben semmilyen románcnak. Mióta a szüleim meghaltak nem szerettem senkit és semmit. Nem is emlékszem milyen érzés. -És találkozol vele holnap? -Szerintem igen. Elmegyek és megmondom hogy ez nem fog megtörténni. Tudod mi lenne poén?-csapott belém hirtelen a felismerés.-Ha igazából nem is akar tőlem semmit, mi meg végig úgy beszélünk róla mintha belém lenne esve. -Ezt csak akkor tudod meg mikor holnap elmész vele. Deee...-húzta el Clary az e betűt.- nem vagyok biztos benne hogy ez jó ötlet. Mi van ha a csávó feljelent és holnap odahívja a zsarukat a találka helyre te pedig szépen mész a hűvösre. -Basszus...erre nem is gondoltam. Tény hogy valami furcsa ebben az egészben de nem hinnem hogy...-elkezdtem gondolkodni. Mi van ha tényleg odahívja a rendőröket és lecsuknak egy életre. Erre csak egy megoldás van.-Majd álcázom magam. Mielőtt találkoznék vele felderítem a terepet. Jézus ez hangosan kimondva tiszta paranoia. Végtére is csak egy találkozó, mi baj lehet belőle? -Ahogy érzed Izzy, de kérlek légy óvatos. Jackson kinyír mindkettőnket ha lecsukatod magad.
Mikor hazaértem levettem a csizmám és bementem a szobámba. Kerülnünk kéne a feltűnést de a ház amibe lakunk elég menő hogy mondjam. Jackson kapta a nagyszüleitől akik nagyon gazdagok voltak ezért építtették Jackson 18. születésnapjára. Igazi pasihoz méltó lakás. Inkább a szürke és a fekete dominál, hátul pedig van egy hatalmas kert amibe építettek egy elég méretes medencét. Az én szobám az emeleten volt egy terasszal, amiből rálátás nyílik a tengerre. Bementem és lepakoltam magamról minden fegyvert és kést. Mindhármunknak van egy külön fegyverszobája ahol minden szükséges eszközt megtalál. Bepakoltam mindent és elmentem zuhanyozni. Gyorsan végeztem, magamra vettem egy fekete melegítőt egy hozzá illő felsővel. Hiába az ember fejvadász, a divat mindig az életem része volt. Lementem hogy készítsek valami vacsorát mire Jackson is hazaér. Mindig együtt eszünk, szinte már egy kis családdá alakultunk. Általában én főzök mivel én értek hozzá a legjobban. Gyorsan összedobtam egy kis kínait amit Clary szeret a legjobban. Mire végeztem megérkezett a ház ura is, a szokásos belépőjével. -Megjöttem a csapat második és harmadik legjobb emberei!! -Tudtam hogy valami hiányzik itthonról. Túlságosan nagy volt a csend és a nyugalom. -Csak nektek, csak most.-kacsintott Jack.-Hol van Clarissa? -Fent van, mindjárt jön gon... -Már itt is vagyok! Uuu-szagolt bele a levegőbe.- Csak nem, Izzy?-szakította félbe a mondatomat. -Mint látod már itt is van és de, igen. Kínait csináltam, úgyhogy akár meg is téríthetsz. -Igen, akár meg is teríthetnék de nincs kedvem. -Rendben van, mondom másképp. Térítsd meg az asztalt különben kihajítom az egészet a kukába és onnan nyalogathatod ki. Clary abban a pillanatban nyúlt a tányérokért és evőeszközökért. Hiába, túl jól ismerem.
Jackson háza
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
