I'll help you, whatever it takes - Charles Leclerc ff

Megnyerted a háborút

CHARLES

Elment. Nem tudom mikor jön vissza, vagy hogy egyáltalán jön-e. Nem tudom elképzelni nélküle az életem, az nem lehet hogy börtönbe zárják. Térdre rogyva és zokogva néztem ahogy a rendőrautó kikanyarodik a garázsból. Éreztem ahogy Max megérinti a vállamat vigasztalás gyanánt, de nem lettem jobban, viszont jól esett hogy mellettem áll.

-Most mihez kezdek?! Mi lesz ha örökre eltűnik az életemből?-temettem a fejem a kezeim közé.

-Ne mond ilyeneket. Nem lesz baj. Felveszik a vallomását és már ki is engedik. Nem merné beköpni az az elmebeteg, hiszen úgy neki is annyi.

-De mi van ha mégis? Utána kell mennem.

-Gondolom nem tudlak visszatartani, ezért inkább veled megyek.-mondta Max.

-Én is jövök! Nem akarok egyedül maradni.

-És Penelope?-kérdezte Max.

-Anyáék már elvitték haza.

-Akkor menjünk!-szedtem magam össze a földről.

Pár pillanaton belül már a kocsinál is voltunk. Nyitottam az ajtót hogy beszálljak a kormány mögé.

-Ugye nem gondolod hogy ilyen állapotban hagylak vezetni? Én vezetek!

-Vezettél már Ferrarit egyáltalán?-néztem rá furcsán.

-Hat nem, és ez jobb ha köztünk marad, beülök egy Ferrariba redbullosként.

-Nekem aztán mindegy de ne törd össze ha lehet.

Beültünk mindhárman a kocsiba és elindultunk a kapitányság felé. Csak egy valamivel nem számoltunk, 1 hogy nem tudjuk hol van, és 2 még dugó is volt a főúton.

-Hát talán mégse érünk oda olyan gyorsan...-jegyezte meg Max.

ISABELLE

Mikor beértünk a kapitányságra nem tudtam mit tegyek. Addig biztos nem mondok semmit amíg nem kérdeznek rá ilyesmire. Nem tudom hogy tagadjak vagy azzal csak rontok a helyzeten. Az viszont igaz hogy a többiekkel ellentétben én vigyáztam mikor valakit épp üldöztünk. Mindig viseltem lesz kesztyűt, és akció után a fegyvereimet is letöröltem hogy semmilyen ujjlenyomat ne legyen rajta. Szerintem semmilyük nem lenne csak amit Clarissa mond.

-Kérem fáradjon be!-szólt a férfi aki felveszi a vallomást.

Szó nélkül bementem és leültem az asztalhoz.

-Kérem mondja el hogy mi történt pontosan.

-Lementem a garázsba mert furcsálltam hogy Kelly nem jött még vissza pedig jóval előtte elment már. Mikor leértem a garázshoz megláttam az autót, nyitva volt az ajtaja, a játék pedig amiért ment a földön volt. Elkezdtem szólítani de már csak azt láttam ahogyan Clarissa kezei között van.

-A nő aki fogva tartotta a barátját azt mondta fegyverrel közeledett. Ez így volt? És ha igen van rá engedélye?

Akkor nem érdekelt de most nagyon örülök hogy végül szereztem engedélyt arra a fegyverre.

-Igen ez így volt. Van egy fegyverem és van rá engedélyem is.-átnyújtottam a papírt.

-Rendben köszönöm. És mi történt ezután?

-Nehezen elértem hogy Clary engedje el Kellyt hogy ő el tudjon menekülni és ne essen bántódása. Szerencsére sikerült és Kelly el tudott futni. Utána pedig egymásnak estünk Clarissával.

-Gondolom ismerik egymást már régebbről.

-Igen, régen jóba voltunk de egyik napról a másikra eldöntötte hogy én nem lehetek boldog és nem támogatott semmiben ezért faképnél hagytam. Aznap mikor ez megtörtént megfenyegetett, de nem gondoltam hogy be is váltja amit ígért.

-Mivel fenyegette meg?

-Azt mondta hogy nem úszhatom meg hogy otthagytam. Mindig is eléggé őrült volt, de aznap teljesen bekattant. Elmondtuk egymást mindennek én pedig elmentem. Azóta nem is hallottam felőle, csak ma.

-Nem tudom hallott-e róla, de mondott néhány dolgot ami érdekelne hogy meg történtek-e.

Itt elkezdett gyorsabban verni a szívem. Szóval tényleg elmondta az a szerencsétlen. Nem látszódhat rajtam az idegesség. Attól tartok hogy életemben először ma fogok hazudni, és remélem nem bukok le.

-Miről lenne szó?-kérdeztem mintha nem tudnám mire gondol.

-A garázsban amikor még hárman voltak, maga is belement hogy bántsák a nőt aki ott volt?

Hogy tessék???!! Ezt most komoly hogy ezt mondta? Elmondhatta volna az utóbbi évek történéseit de nem, kitalált valamit ami abszolút nem igaz. De akkor ezek szerint nem beszélt másról.

-Jézusom dehogy is! Kelly az első barátom akivel tényleg megértjük egymást, sose tennék vele semmi ilyen dolgot.

-Rendben van. Még megnézzük a kamerák felvételeit hogy minden passzol-e. De szerintem maga haza is mehet.

-Köszönöm. Esetleg van rá lehetőség hogy váltsak pár szót Clarissával?

-Legyen, de csak pár percet kapnak.

-Annyi bőven elég lesz, köszönöm.

Mikor kimentünk a kihallgatóból megkönnyebbültem. Ezek szerint nem mondott semmit. Eszébe juthatott hogy akkor ő is ugyanúgy, sőt még tovább is börtönbe lenne zárva. Odavezetett a cellájához a rendőr és a távolból figyelt minket, de nem hallgatózott.

-Mit akarsz itt?-kérdezte Clary sértődötten.-Nem volt még elég a mai nap?

-Miért nem mondtál el semmit? Megtehetted volna, és tönkreteszel egy életre.

-Lehet hogy teljesen hülyének nézel, de én sem akarok életem végéig itt üldögélni. Nem érsz annyit nekem. Légy boldog és takarodj el innen. Én nem kereslek és te se tedd. Ígérem nem mondok semmit.

-Tudod végződhetett volna másképp is. Ha felnőttként gondolkodtál volna, és észhez térsz, talán még ma is barátok lennénk.

-Hát ezt már sosem fogjuk megtudni. Remélem boldog vagy. Megnyerted a háborút.

-Boldogabb lennék ha most nem itt állnánk. Nekem az nem nyereség ha elveszítek valakit akinek nagy szerepe volt az életemben. De ezt te cseszted el, nem pedig én.

Ez volt az utolsó mondatom, és otthagytam Claryt.

Mikor elindultam az ajtó felé, valami utánam szólt.

-Hölgyem! Elnézést! Kérdezhetnék valamit?-futott utánam az egyik nyomozó aki az ügyünkkel fogalakozott.

-Persze! Mi lenne az?

-Esetleg nem gondolkodott azon hogy valamilyen rendőri munkát vállalna?

-Huhha, hát nem is tudom. Megfordult már a gondolat a fejembe de úgy igazán még nem éltem bele magam.

-Láttuk a felvételeken hogy nem idegen számára a közelharc, és esetleg valamelyik ügynöki állás érdekelné?

-Persze! Ha van rá lehetőség abszolút. Lehet esetleg más országokban jelentkezni? Mert én nem idevalósi vagyok.

-Igen van rá lehetőség. Európán belül bármelyik országban.

-Akkor igen! Nagyon szeretnék!

-Remek! Később elküldöm a részleteket és a jelentkezéshez szükséges papírokat. Azon leírhatja hogy melyik országban szeretne hivatalosan bejelentve lenni.

-Rendben, köszönöm szépen. Akkor majd jelentkezem.

Mikor kisétáltam az ajtón, szabadnak éreztem magam. Letudtam a múltamat, és tovább lépek. Új életet fogok kezdeni, méghozzá Charlesal.