A 19 éves Isabelle szüleit megölték mikor ő csupán 15 éves volt. Bár még szinte gyerek volt hatalmas bosszúvágy kerekedett benne és elhatározta hogy megszabadítja a világot a gyilkosoktól. Azonban egy idő után túlságosan elárasztotta a düh és észre...
-Jó napot! Megbeszélésre jöttem 11 órára.-léptem be a recepcióra az új munkahelyemen.-hatalmas tér volt, és az épületnek is volt vagy 30 emelete. Ordított belülről a csúcstechnológia ismerete. Kívülről sima épület volt, de ha beléptél, olyan volt mintha a jövőbe érkeztél volna.
-Nevet kérhetek?
-Isabelle Queen.
-Meg is van. A 16. emeletre kell mennie. Itt egy belépőkártya.-nyújtott a felém a fekete kártyát a nevemmel és egy kóddal.-Aktiváltam a rendszerben, ezzel lehet kinyitni a zárakat az ajtón, és a liftet is ezzel tudod kezelni.
-Köszi a segítséget.-és elindultam a lift felé. Tetszik egy a kártyával irányítós rendszer. Ahogy kiléptem a liftből, ami a szemem elé tárult, minden elképzelésemet felül múlta. Csúcstechnológia, fizikai és kémiai fejlesztések, módosított fegyverek, teljes hálózat az egész világ körül. Ez hihetetlen...
-Szia! Te vagy az egyik új kém?-jött oda a nő, aki még a felmérésen minket tanított.
-Igen. Isabelle Queen!-nyújtottam a kezem, és kezet fogtunk.
-Sarah Parker vagyok. Körbevezetlek és kiválaszthatod azt a fegyvert amire szakosodni fogsz.
-Jól hangzik! Menjünk!
Végig sétáltunk egy csomó folyosón, szobákon, tárgyaló termeken, edzőtermeken, és fegyverszobákon. Rengeteg szép berendezési tárgyal.
-Ez de jól néz ki.-mentem oda és emeltem fel egy fehér kristálykövet.
Hoppla! Dieses Bild entspricht nicht unseren inhaltlichen Richtlinien. Um mit dem Veröffentlichen fortfahren zu können, entferne es bitte oder lade ein anderes Bild hoch.
-Tényleg az, de ne fogdoss össze mindent ha lehet.
-Vettem.-és leraktam a helyére a kristályt.-De amúgy, jól hallottam hogy azt mondtad az egyik új kém? Tehát többet vettek fel?
-Jó megfigyelés. Ez egy jó pont.-mosolygott rám Sarah.-Egyébként igen. 5 embert vettünk fel a jelentkezők közül.
-Megtiszteltetés hogy én lehetek az egyik.
-Meglátjuk hogy meg is tarthatod-e a helyed. Gyere, megjöttünk.
-Hová?-néztem körbe, de nem láttam semmit.-Itt csak egy fal van.
-Biztos?-nézett rám magabiztos mosollyal.-Benyomta a falat az egyik ponton, és megjelent egy tablet, ahova be kellett írni a kódot. Beírta, a fal pedig kinyílott, és a szemünk elé tárult a mindenféle fegyverekkel teli szoba látványa.
-Azta rohadt...-mondtam tátott szájjal.
-Nézz körül. Innen kell kiválasztanod egyet, ami a fő fegyvered lesz.
-Mindegy melyiket?
-Teljesen mindegy.
Elindultam, és körülnéztem mintha valami ajándékboltba sétálgattam volna. Rengeteg érdekes fegyver volt, de az egyiken megakadt a szemem. Ami nem is fegyver, hanem egy karkötő volt.
