ISABELLE
Másnap délelőtt nyugodtan pihengettem a kanapén. Charles nem viccelt. Tényleg óránként hívogat. Leteszem, és két perc múlva megint csörög a telefon.
-Nincsen neked más dolgod azon kívül hogy nekem telefonálsz állandóan?-kérdeztem tőle kíváncsian.
-Most épp nincs. Várjuk hogy megérkezzen pár alkatrész az autóhoz.
-Vagy úgy. Nos, hogy tájékoztassalak semmi nem változott az elmúlt órában, és képzeld, akkor se fog ha csak este hívsz fel.
-Tudom hogy kicsit túlzok, csak tudni szeretném hogy tényleg jól vagy-e.
-Jól vagyok, mármint nyilván nem olyan jól, de jól.-hát ezt jól elmondtam, de remélem fogta a lényeget.
-Úgy érted betegen de jól?-nevette el magát.
-Igen. Pontosan így értettem.-nevettem én is vele.-De tényleg, este mikor végeztél mindennel hívj fel. De addig csináld a dolgod.
-Igen is asszony! Most le kell tennem, akkor majd este hívlak. Ciaooo!-húzta el az "o"-t a végén.
-Szia!
Amint leraktam a telefont hogy elmenjek bevenni a gyógyszereimet megint csörgött a telefon.
-Ezt nem hiszem el! Mi van itt telefonközpont?-kérdeztem magamtól.
Odaléptem a telefonhoz amin Kelly neve virított. Neki még hajlandó vagyok felvenni.
-Halihooo!-köszöntem elsőnek.
-Szia!-köszönt vissza orrhangon.
-Csak nem beteg vagy?-kérdeztem tőle mintha meg lennék lepődve.
-De...alig kapok levegőt és elfáradok még az evésbe is.
-Dettó. Literenként iszom a teákat meg szedem a bogyókat de semmit nem érnek.
-Ja nekem se. Mit szólnál hozzá ha átugranék? Szenvedhetnénk együtt.
-Gyere csak nyugodtan. Úgy is egyedül vagyok.
-Hogy hogy? Charles nincs otthon?
-Nincsen. Maranelloba kellett mennie, majd csak hétfőn jön. Persze húzta száját de rábeszéltem hogy menjen.
-Áh értem. Akkor összepakolok és elindulok aztán majd odaérek egyszer.
-Rendben van, várlak!
Ezzel letettük a telefont én pedig visszafészkeltem magam a helyemre a kanapén.
Mikor Kelly ideért megegyeztünk hogy megnézünk egy sorozatot. Kisebb vita alakult ki hogy mi legyen de végül sikerült kiegyezni hogy a Lucifert nézzük végig. Csináltunk gyümölcstálat és betáraztunk teából.
-Annyi teát iszok ebben a pár napban mint amennyit életembe soha.-jegyeztem meg. -Szerintem ma már vagy a 3. liternél tartok.
-De nagyon finom, nem is tudtam hogy szeretem a fekete teát.-viccelődött Kelly.
-Ugye ugye! Én sosem tévedek.-vágtam egy kis önelégült arcot.
-Na persze! Meg szerény is vagy nem?
-Neeem az nem igazán.-elkezdtünk röhögni mindketten.
Elkezdtük nézni a sorozatot és a részek csak úgy pörögtek és pörögtek. Hirtelen vége lett az évadnak.
-Hát ha tényleg így néz ki az ördög azonnal küldjetek a pokolba.-mondta Kelly a képernyőre meredve.
-Mit csinálnál te ott lent a jó lelkeddel?-kérdeztem tőle érdeklődően.
-Egyértelmű. Eladom az ördögnek.
-Nagyon vicces. Mit szólna Max ha haza állítanál és megmondod hogy eladtad a lelked az ördögnek?
-Jelenlegi beteges állapotomban a kórházba vinne a zárt osztályra. Alapjáraton megjegyezné hogy reméli valami menő dolgot kértem érte.
-Hát randizgatni Luciferrel elég menő dolog. De persze neki lehet nem annyira tetszene.
-Héj! Ha azt akarja hogy neki legyen jó adja el a sajátját.
-Teljesen igazad van. Hozok még nasit meg teát.
-Mi lenne ha rendelnénk valami rendes vacsorát? Mennyi az idő? Már lehet vacsorázni nem?
- Este fél nyolc van. Benne vagyok. Mit kérsz?
-Nem is tudom...ennék valami levest.
-Hmm? Mondjuk valami krémleves?
-Szívemből szóltál. 2 brokkoli krémleves rendel.-tapsolt Kelly a kezével.
-Még jó hogy ilyen kajákat is lehet rendelni, meghalnék ha most pizzát vagy valami ilyet kéne ennem.-gyorsan megkerestem a telefont és felhívtam az éttermet.
-Na mennyi idő mire hozzák?-kérdezte Kelly miután letettem a telefont.
-30 perc kb. Addig még nem halok éhen talán.
-Hát reméljük.-nevetett Kelly a nappaliban.
-Folytassuk inkább a sorozatot, az elfeledteti velem az éhségemet.
Miközben néztük a sorozatot, akkor csengettek.
-Na végre!-gyorsan felugrottam és kinyitottam az ajtót de arra ami szemben állt velem, arra nem voltam felkészülve. Azonnal előjöttek az emlékek, és eszméletlenül rosszul lettem.
Sziasztok!
Mit gondoltok eddig a könyvről?😃Tudom ez a mostani pár darab kicsit esemény mentes de most lesz megint cselekmény bőven. Ez az első történet amit írok és szeretném tudni hogy mit gondoltok róla😊
Személy szerint nekem Isabelle és Kelly barátsága nagyon tetszik😃😍
YOU ARE READING
I'll help you, whatever it takes - Charles Leclerc ff
FanfictionA 19 éves Isabelle szüleit megölték mikor ő csupán 15 éves volt. Bár még szinte gyerek volt hatalmas bosszúvágy kerekedett benne és elhatározta hogy megszabadítja a világot a gyilkosoktól. Azonban egy idő után túlságosan elárasztotta a düh és észre...