A 19 éves Isabelle szüleit megölték mikor ő csupán 15 éves volt. Bár még szinte gyerek volt hatalmas bosszúvágy kerekedett benne és elhatározta hogy megszabadítja a világot a gyilkosoktól. Azonban egy idő után túlságosan elárasztotta a düh és észre...
Mikor beszálltunk a kocsiba még mindig nem volt jobb kedvem. Nem vagyok jól, és csak az éjszaka jár a fejemben. Mi a fenét keresett ott Jackson? Nem is ismertem az előtt hogy beléptem hozzájuk és elkezdte a kiképzésemet.
Csendben ültem a kocsiba és néztem ki az ablakon. Éreztem magamon Charles tekintetét, tudom, hogy próbál segíteni, hogy csak jót akar, és nagyon hálás vagyok ezért.
Negyed óra múlva már meg is álltunk egy parkolóba. A vidámpark parkolójába. Hova más hova lehetne hozni egy nulla életkedvvel rendelkező embert mint a vidámparkba.
-Naaaa mit szólsz? Hova hoztunk?-kérdezte Max megelégedve magával.
-Egy vidámparkba.-válaszoltam a továbbra is depis hangomon.
-Hogy lehet ilyen hangnemben mondani azt hogy vidámpark?-Max felháborodott.-Na pattanjon mindenki, indulunk.
-Nem is tudom...nekem nincs kedvem.
-Izzy! Legyél már egy kicsit pozitívabb.-jött oda hozzám Kelly.-Bemegyünk és garantálom neked hogy jobb kedvre derülsz.
-Nem akarom elrontani a ti kedveteket is az én nyomorommal.-Charles odajött es hátulról átölelt.
-Akkor rontod el ha ilyeneket mondasz, és nem jössz be velünk. Kérlek Isabelle...rossz érzés így látnom téged. Négy napja halálra aggódom magam érted. Nem ettél, nem ittál és meg sem szólaltál. Vissza akarom kapni azt a magabiztos, elszánt, humoros és csodálatos nőt akibe beleszerettem.
Megszakadt a szívem Charles vallomásától. Annyira rosszul éreztem magam azért amiért ezt tettem vele. Hozzá sem szóltam, és nem foglalkoztam vele, pedig ő próbált nyitni felém de én majdnem hogy elhajtottam, és nem érdekelt.
-Én...nagyon sajnálom hogy ezt tettem veled. Nem akartam hogy rosszul érezd magad, vagy aggódnod kéne értem. Ígérem megpróbálom összeszedni magam, csak nem olyan könnyű mint gondoltam hogy lesz.
-Nem kell bocsánatot kérned. Csak légy újra önmagad, gyere be, és érezd végre jól magad velünk.
-Rendben van. Menjünk be.
-Na végre!! Ez a beszéd!-kiabált Max.-INDULÁS!!
-Miért vagy te ennyire feldobva a vidámparktól?-kérdezte Kelly.
-Én nagy rajongója vagyok a hullámvasutaknak. Mindegyikre felülünk. -Kellyvel egymásra néztünk és egyszerre válaszoltunk.
-De jó nekünk!
Mikor bementünk, a szemem elé tárult egy teljesen külön világ. Hullámvasutak, játékos bódék ahol mindenféle lomot lehet nyerni, rengeteg büfés kocsik mindenféle kajával.
-Be kéne vallanom valamit.-szólaltam meg.-Még sosem voltam vidámparkban.
-Most viccelsz?-kérdezte Kelly.
-Nem igazán tartozott a szórakozás a napi teendőim közé.
-Hát...-átkarolt Charles.-akkor ezen most változtatunk.
Őszinte leszek. Csodásan éreztem magam. Mindent kipróbáltunk, nyertünk egy csomó kacatot, nevettünk, ettünk, ittunk. Ezekben az emberekben megtaláltam a boldogságot. Azt hiszem kijelenthetem hogy hosszú idő után végre barátokat találtam.
3 órán keresztül voltunk a vidámparkba, és teljesen kifáradtam a végére.
-Hát srácok! Nagyon köszönöm hogy elhoztatok, és feldobtátok a kedvem. Megjegyezném hogy ez sikerült is.
-Nincs mit köszönnöd. Bármikor számíthatsz ránk. -ölelt meg Kelly.
-Induljunk haza mert mindjárt állva elalszom.
-Támogatom.-ásított Max.
Mire haza értünk teljesen hulla voltam én is, de szerintem Charles is. Csodálatos és felejthetetlen este volt, de pont elég is.
-Kihaltam.-dőlt le a kanapéra Charles.
-Miért nem mész mindjárt a hálóba, mindjárt elalszol.
-Ahogy te is.
-Igaz, de én mentem is a hálóba. Pápá!-integetve indultam el, Charles persze egyből felpattant és jött utánam.
Átvettem a pizsamám, ami egy rövidnadrágból meg egy trikóból állt, amiből kilátszódtak a fekete tetoválásaim. Rúnákat csináltattam, és mindegyiknek jelentése van.
-Olyan különlegesek azok a tetoválások rajtad. -simított rajtuk végig Charles.
-Szerintem is. Nagyon szeretem őket.
-És mit jelentenek?
-Hát pl ez az erőt, ez a gyorsaságot, ez a rettenthetetlenséget, ez pedig az egyensúlyt. A többinek is ezekhez hasonló jelentésük van. De ez a kedvencem.-mutattam az angyali erő rúnára.
-Tényleg szép.
-Valahogy, erősebbnek érzem magam tőlük.
-Nélkülük is ugyanolyan legyőzhetetlen lennél.
Beszélgetésünket a telefonom szakította félbe. Gyorsan ránéztem és láttam hogy válaszoltak a kémszervezettől ahova jelentkeztem.
-Oh istenem. Válaszoltak a munkával kapcsolatban.
-Olvasd gyorsan.-mondta izgatottan Charles.
"Tisztelt Isabelle Queen! Ezennel értesítem hogy jelentkezését a Monacói szervezetünkbe elfogadtuk, és örömmel várjuk a fizikai felmérésünkre, ami 2021. 10.20.-án fog lezajlani a cégünk kiképző termében. Az alábbiakban csatolt űrlapot kérjük kitöltve magával hozni a legjobb formájával együtt. Üdvözlettel: Shadow Kémszervezet"
-Aztaaaaaa!! Gratulálok Izzy!-ujjongott Charles.
-Még ne örülj. Még vissza van a felmérés. Újra formába kell hoznom magam.
-Szerintem már így is formában vagy.-kacsintott rám Charles.
-Nagyon vicces perverzkém. Aludjunk inkább mert tényleg hulla vagyok. Holnap pedig elkezdtek készülni a felmérésre.
-Nekem a hétvégén futamom lesz Törökországban.
-Ahhj neee...akkor megint elmész?
-Igen, de arra gondoltam talán jöhetnél velem.
-Végülis miért ne...régen voltam már. Rendben van, benne vagyok.
-Szuper, akkor együtt töltjük a hétvégét. Amúgy se szívesen hagytalak volna itthon egyedül.
-Az előbb mondtad hogy formában vagyok. Vagy talán nem arra értetted hogy még most is bárkit kiütök?-kérdeztem ironikus hangnemben.
-Deeee! Persze hogy arra gondoltam.-nevetett Charles és a feje alá tette a kezét és hátra dőlt az ágyon.
-Reméltem is.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Íme Isabelle tetoválásai😊az árnyvadászok sorozatból a rúnák
