I'll help you, whatever it takes - Charles Leclerc ff

Szerencsétlenek

ISABELLE

A történelem ismétli önmagát. Mikor kinyitottam az ajtót 2 maszkos férfi fegyverrel a kezében állt előttem. Lefagytam. Akkor tértem magamhoz amikor félrelöktek az útból hogy be menjenek. Összeszedtem magam a padlóról és utánuk mentem mielőtt bántják Kellyt. De már késő volt. Mikor a nappaliba értem az egyik a fejéhez tartott egy fegyvert, a másik pedig szépen pakolta egy táskába az értékes tárgyakat amiket talált.

-Meg ne mozdulj vagy a kis barátnődnek lőttek.-üvöltött felém az egyik fickó.

Láttam Kelly szemében hogy retteg. Szinte könyörgött a szemével hogy csináljak valamit de mégis mit? Gyorsan körbenéztem, és figyeltem ahogy a pasi pakolja a cuccokat a táskába. Mindjárt észre vettem hogy fogalma sincs az egészről hogy mit kéne eltennie. Átnéztem a másikra aki Kellyt tartotta fogva, ő se volt a helyzet magaslatán. Remegett a keze a ravaszon, és hevesen vette a levegőt. Fél.
Gyorsan elővettem a laza stílusomat, elrejtettem az aggodalmat az arcomról és elkezdtem beszélni hozzá.

-Jól sejtem srácok hogy most csináltok ilyet először?-Keresztbe tettem a kezem és neki dőltem a pultnak. Erre a csávó úgy tett mintha meg akarná húzni a ravaszt.-Ugyan már! Tudod hogy hogyan kell vagy segítsek esetleg?

-Fogd be! Ne mozdulj!-kiabált még mindig.

-Az ég szerelmére nem kiabálj már! Shhh!-tettem az ujjam a szám elé.-Felvered a szomszédokat és ha hívják a zsarukat akkor futhattok.

-Siess már te idióta! Meddig tart eltenni pár cuccot?-kiabált oda a társának, aki tényleg szerencsétlen. Majdnem leejti az összes cuccot amit megfog.

-Azért ha lehet a trófeákat ne lökd le, mert ha a barátom aki nyerte őket hazajön és meglátja, akkor inkább a börtönbe kívánnátok magatokat.

Világosan látszott hogy nem akarnak, és nem is képesek arra hogy megöljenek valakit. Úgy döntöttem úgy teszek hogy öntök egy kis teát magamnak. Ránéztem Kellyre és üzentem neki a szememmel hogy nyugodjon meg és bízzon bennem. Viszonozta is egy alig észrevehető bólintással.

-Kelly kérsz te is egy kis teát?

-Igen innék egyet én is. Fiúk ti nem kértek? Betegek vagyunk mindketten, főztünk eleget.-minden tiszteletem Kellyé. Világos hogy fél, de semmit nem lehetett a hangjából érzékelni.

-Ti nem vagytok normálisak!

-Szóval ez egy nem, gondolom.-odamentem a konyhapulthoz, és úgy tettem mintha a cukros dobozzal babrálnék. De ott volt Kelly telefonja, és gyorsan írtam Maxnak Kelly nevében hogy jöjjön érte, és jöjjön is fel mert kell segíteni néhány cuccot levinni. Vissza is írt hogy mindjárt ott is van. Ilyenkor örülök hogy ilyen közel lakunk egymáshoz. Gyorsan megfogtam a bögrét és odavittem a nappaliba.

-Engedd már el szerencsétlent, had üljön le, anélkül is lehet fenyegetőzni hogy elfáradnánk.

Szegény fiúcska teljesen elbizonytalanodott és csalódott a helyzetben. Totális megsemmisítés. Elengedte Kellyt mi pedig leültünk teázni. Valahogy ki kellett küldeném őket a szobából hogy el tudjam mondani Kellynek a tervemet.

-Héj srácok! Arra van a hálószoba, ott találtok még pár dolgot de légyszi azt az órát ami kint van ne vigyétek. Családi örökség.

A két srác végképp teljesen összezavarodott. Kimentek a hálóba. Nagy hiba. Kelly amint kimentek azonnal odafordult felém.

-Mégis mi a francot művelsz te dilinyós? Az életünkkel játszol!!

-Nyugi, tudom mit csinálok. Van egy tervem. Mikor kimentem a konyhába írtam Maxnak. Elindult ide és mivel az ajtó betört ezért mi szépen innen bentről valahogy jelzünk neki hogy hívja a rendőrséget. Aztán úgyis bejön, onnantól kezdve pedig az a két gyerek helyben összecsinálja magát.

-Hat Max tud ijesztő is lenni ha akar az biztos. Pláne ha ideges.-nevetett Kelly.-Rendben, remélem sikerül a terved.

Pár pillanattal később meg is jelent az ajtóban a várva várt megmentő. Azonnal elkezdtünk mutogatni Kellyvel hogy maradjon csendben, és próbáltuk elmagyarázni hogy hívjon rendőröket, de ő csak kérdően hadonászott a kezével. Gyorsan felálltam amíg az két betörő, már ha hívhatjuk így őket, pakolászott a szobában, és odamentem Maxhoz.

-Mégis mi a fene folyik itt?-suttogott Max, aztán elnézett mellettem és Kellyre vetette a tekintetét.
-Jól vagy?-Ezt is suttogta de Kelly hallotta és megnyugtatta Maxot hogy minden oké. Gyorsan belekezdtem a mondandómba mielőtt észre veszi valamelyik hogy nem vagyok ott.

-Na jó mondom a helyzetet. Éppen kirabolják a házat de totális szerencsétlenség az egész helyzet. Fogalmuk sincs arról hogy mit csinálnak ezért hagyom hogy csináljanak amit akarnak, és ezért írtam neked hogy gyere fel. Most pedig menj messzebb kicsit hogy ne halljanak és hívj rendőrt, utána pedig gyere be. Ha te is bent vagy biztos nem csinálnak semmit. Világos a terv?

-Igen világos. Akkor mindjárt jövök.

Azzal távolabb is ment én pedig visszamentem a kanapéhoz és felmutattam a hüvelykujjamat jelezvén Kellynek hogy minden jól halad. Ő pedig egyre jobban megnyugszik szerencsére.

A két maszkos éppen kijött a szobából két hátizsákkal. Max pedig belépett a lakásba, és nekitámaszkodott a falnak majd keresztbe tette a kezeit. Mivel a két fiú valamit babrált a táskákba háttal állva, észre se vették hogy Max belépett.

-Khm...khm...khm!-köszörülte meg a torkát elég mély hangon, mire a két srác majdnem kiugrott a plafonon ijedtükbe.-Zavarok? Meg tudhatnám hogy mégis mi a francot műveltek?

A két srác megpróbált elfutni Max mellett de valljuk be esélyük sem volt. Max legalább kétszer akkora mint ők ketten együtt véve. Simán elállta az útjukat.
Az egyik gyorsan elővette a fegyvert és Max felé tartotta.

-Állj el az útból! Vagy nagy baj lesz.

-Hát nálad csak nagyobb lehet.-piszkálta Max.

-Azt hiszed nem merem? Kipróbáljuk?

-Próbáld csak ki!-szóltam én is közbe.-Úgyse vagy rá képes.

Egy ideig még tartotta a fegyvert a remegő kezével de végül leengedte. Odamentem és kivettem a kezéből.

-Tudod, egy próbát megért, de ehhez ti még nagyon kevesek vagytok.-A fejéhez tettem a fegyvert és meghúztam a ravaszt.