ISABELLE
Másnap reggel én keltem fel először, és úgy gondoltam csinálok reggelire palacsintát. Már az utolsó darabokat sütöttem mikor láttam hogy Kelly rohan a fürdő felé. Ha ilyen gyereket várni, inkább örökbe fogadok. Miután végzett, odajött a konyhába és leült a konyhaszigethez.
-Jó reggelt!-köszöntem én először.
-Jobbat...-mondta és a pultra hajtotta a fejét.
-Jól megszenvedsz ezért a gyerekért.
-Remélem legalább rám fog hasonlítani, ha már én szenvedek vele.
-Tessék csináltam reggelit. Egy kis palacsintától majd jobban leszel.-tettem át a tányért a pultra. Vágtam hozzá néhány gyümölcsöt és főztem fekete teát.
-Mi lesz a mai program?-kérdeztem evés közben.
-Hát gondoltam elmehetnénk egy ultrahangra. Hogy legyen egy kép amit odaadok Maxnak.
-Ez jó ötlet. Most menjünk délelőtt?
-Aha persze. Eszünk, összekészülünk és mehetünk is.
-Jaj de izgi. Még sose voltam ilyen helyen.
-Délután meg gondoltam sütök egy almás pitét és megnézzük az időmérőt.
-Tökéletes terv.
Fél óra múlva befejeztük a reggelit, elmosogattam és elpakoltam a konyhában. Gyorsan felöltöztünk valami laza ruhába és elindultunk.
Beálltunk a parkolóba és bementünk a nőgyógyászatra. Kelly bejelentkezett, szerencsére nem kellett sokat várnunk és behívták.
-Jó napot, foglaljanak helyet.-fogadott minket a doktornő.-Jól tudom hogy terhességi ultrahangot szeretnének csináltatni?
-Igen.-válaszolt Kelly.
-És ki az anyuka?
-Én lennék!-emelte fel a kezét Kelly.
-És maga a párja?-nézett rám a nő.
-Jaj nem nem. Mi nem vagyunk úgy együtt. Csak egy barát vagyok. Van apja a gyereknek.-nevettünk Kellyvel.
-Csak még nem tudja...-komorodott el Kelly.
-Semmi probléma. Csinálunk egy ultrahangot és ha megmutatja a képet, a leendő apuka biztosan meglágyul majd.
-Na olyat még szerintem nem találtak ki, de megpróbálhatjuk.-mondta Kelly.
-Kérem feküdjön fel az ágyra és tegye szabaddá a hasát.-Kelly így is tett, majd a nő felkente azt a zselé szerű cuccot és elkezdte a vizsgálatot.
-Meg is van a picike. Látják?-mutatott az orvos a képernyőre.
-Hát még nagyon pici.-mondtam.
-És minden rendben vele?-kérdezte Kelly.
-Igen, nem látok semmilyen problémát. Körülbelül 3 hetes lehet. Nyomtassam akkor az ultrahang képet?
-Igen köszönöm.
A nő gyorsan kinyomtatta a képet, addig Kelly letörölte a hasát, és visszaöltözött. Visszaültünk az asztalhoz még kitölteni néhány papírt.
-Akkor legközelebb 3 hét múlva várom vissza a következő ultrahangra.
-Itt leszek. Köszönöm szépen.
-Nagyon szívesen. Viszontlátásra!
-Viszlát! Köszönjük mégegyszer!
Kimentünk a kocsiba és megnéztük a képet kicsit közelebbről is.
YOU ARE READING
I'll help you, whatever it takes - Charles Leclerc ff
FanfictionA 19 éves Isabelle szüleit megölték mikor ő csupán 15 éves volt. Bár még szinte gyerek volt hatalmas bosszúvágy kerekedett benne és elhatározta hogy megszabadítja a világot a gyilkosoktól. Azonban egy idő után túlságosan elárasztotta a düh és észre...