I'll help you, whatever it takes - Charles Leclerc ff

Voltam már jobban

ISABELLE

Estére már nagyon lehűlt a levegő. Szabályosan fáztam mikor beültem Charles mellé a kocsiba.

-Na milyen volt az este?-kérdezte Charles.

-Fantasztikus! Nagyon jól éreztük magunkat.- a mondatom végére még a hideg is kirázott, és ezt Charles is észre vette.

-Fázol?-odanyúlt a kezemhez és megfogta.-Jézusom nagyon hideg a kezed Izzy. Miért nem mondod hogy fázol?!-bekapcsolta a fűtést az autóban.

-Hát nincs melegem. Nem gondoltam hogy ilyen hideg lesz. Hozhattam volna valami kabátot.

-Sietünk haza. Nehogy megfázz nekem.-annyira szeretem mikor ilyen törődő.

10 perc múlva már otthon voltunk. Én pedig még mindig fáztam.

-Elmegyek lezuhanyzok mert nagyon fázok.-leraktam a táskámat és elindultam a fürdő fele.-Te feküdj vissza nyugodtan.

-Megvárlak, és csinálok egy meleg teát is. Milyet kérsz?

Nem mentem bele a játékba úgyis fent maradt volna, és bevallom hogy a tea is jól hangzott.

-Van fekete tea?

-Azt hiszem van.-odalépett az egyik szekrényhez és belenézett.-Igen van.

-Akkor azt szeretnék, sok mézzel.

-Rendben, csinálom.

Nagyon jól esett a meleg vizet magamra folyatni. Szerintem meghűltem egy kicsit, de remélem semmi komoly nem lesz belőle holnapra. Zuhanyzás után felvettem a melegítőmet meg Charles egyik pulcsiját, amit szerintem már inkább magaménak mondhatok. De hát ilyen ez.

Mikor bementem a konyhába a teák már kész voltak. Igazi aranyember. Csatlakoztam Charleshoz és átvittük a nappaliba a teákat, aztán beraktunk egy filmet.

-Hmmm! Nagyon finom ez a tea, és nagyon jól is esik. Köszönöm.-kortyolgattam a forró italt.

-Örülök hogy ízlik. Tessék!-nyújtotta oda a pokrócot.-Takarózz be.

-Ha most még be is takarózok tuti elalszok a kanapén.

-Akkor majd beviszlek a szobába, de fel kell melegedned. Vihettél volna valami kabátot, bár nekem is eszembe juthatott volna mondani.

-Hát igen. Utólag már könnyű okosnak lenni. De mindegy, talán nem lesz bajom. Ha meg igen...akkor kiheverem.-rángattam meg a vállamat.

-Tudod Izzy...szerintem te egy nagyon erős és magabiztos nő vagy.-kicsit elpirult, ami nagyon jól állt neki.-Nem riadsz vissza semmitől és bárkit képes vagy megvédeni. Csodállak ezért.

-Ezt most azért mondod mert nem halok bele egy megfázásba?

-Ezt azért mondom, amiért például Kellyt is megvédted. Nem érdekelt hogy akár neked is bajod eshet, az érdekelt egyedül hogy ő legyen biztonságban.

-Tudod...mostanában elég erősen dolgozik a lelkiismeretem, és bűntudatom van a múlt miatt. Amikor ott, azon az estén képtelen voltam megvédeni a szüleimet, utána pedig belekezdtem ebbe az őrült gyilkosok utána hajszába és idő közbe észre sem vettem hogy én is azzál váltam. Egy érzéketlen gyilkossá.

-Ez nem igaz. Te sose voltál az. Benned a szüleid halálakor megtört valami, amiről nem tehetsz. Akkor még nem volt senkid aki segített volna feldolgozni, de most van. Itt vagyok én! Megmondtam hogy bármibe is kerüljön segíteni fogok.

-Nagyon hálás vagyok ezért Charles. Úgy érzem, te tényleg mellettem állsz és bízhatok benned.

-Persze hogy bízhatsz, sose tennék olyat amivel bántanálak.

-Huh öm...na jó.-megköszörültem egy kicsit a torkomat.-Azt hiszem itt az ideje elmondanom még valamit.

-Hallgatlak.

-Na jó, csak röviden és tömören. Azóta az este óta pánikbetegségem van. Folyton gyomoridegem van és szorongok is.-bekönnyeztem, és a sírás határán vagyok.-Azt hiszem tényleg szükségem van a segítségedre.

Charles közelebb húzott magához és körbezárt a karjaival, ami többet ért ezer szónál. Egyszerűen biztonságban érzem magam a karjaiban. Jól esik hogy valaki tényleg törődik velem.

-Köszönöm hogy ezt elmondtad, és megígérem hogy sose hagylak el, és mindig segíteni fogok, bármi történjék is.

Egymás karjaiban aludtunk el a kanapén. De nem sokkal később éreztem hogy Charles felemel és bevisz a szobába. Nem ellenkeztem mert félig aludtam, és nem is érzem magam valami jól. Letett az ágyra, betakart, majd utána ő is befeküdt mellém. Éreztem hogy átölelt hátulról és magához húzott. Végül így aludtunk el.

Másnap reggel egyedül ébredtem és elképesztően fájt a fejem, a torkom és levegőt se kaptam. Szerintem lázas is vagyok. Hát ez remek, még beteg is lettem.
Felkeltem és kisétáltam megkeresni Charlest de a takarót magam körül hagytam. Charles a nappaliban nézte a tv-t egy teával a kezében.

-Jó reggelt!-köszöntem oda neki.

-Szia! Hogy vagy?-kérdezte egy kis aggódással a hangjában.

-Hát...voltam már jobban is.-öntöttem magamnak is egy bögre teát és leültem a fotelra nehogy Charles is beteg legyen.

-Miért nem ülsz ide?-mutatott a helyre maga mellett.

-Nem akarom hogy te is beteg legyél.

Erre felállt és fölém hajolt, majd megpuszilta a homlokomat.

-Nagyon meleg a homlokod.-kicsit megérintette az arcomat hogy megnézze tényleg lázas vagyok-e.
-Hozok egy lázmérőt.-pár perc után visszajött egy lázmérővel és gyorsan meg is mértem a lázam. Nem sokkal később sípolt is és ránéztem számra.

-40,2.

-Jézusom ez nagyon magas Izzy. Kéne valami gyógyszert hozni.-gyorsan bement a fürdőszobába és hozott egy hideg vizes törölközőt.-Tessék törölgesd meg magad egy kicsit. Hozok egy lázcsillapítót is.

Gyorsan odaadta nekem a pirulát és be is vettem. Aztán hirtelen kapcsoltam.

-Neked ma el kéne menned a hétvégére Maranelloba nem?

-Az nem fontos. Nem hagylak itt egyedül betegen. Odaszólok hogy nem tudok menni.

-Dehogyis nem tudsz menni. El tudom látni magam neked pedig ez a munkád. Menned kell.

-Nem is tudom Izzy...nem akarlak itt hagyni egyedül.-ült le mellém és megfogta a kezemet.

-Menned kell. Nem engedem hogy miattam hanyagold el a munkádat. Úgyhogy pakolj össze és indulás.

-Egy feltétellel. Minden órában felhívlak és felveszed, ha nem hívlak akkor te hívj fel és ha nem veszem fel akkor küldj egy hangüzenetet hogy hogy vagy rendben?

-Rendben.-forgattam a szemem.

-Vigyázz mert kiesnek a helyükről.-nevetett egyet.
-De komolyan. Hívlak, látod a zöld gombot, nyomd meg.

-Rendben, megígérem úgy lesz.

2 óra múlva Charles indulásra készen állt. Hát nem hiába hívom szépfiúnak. Jól áll neki az utazós stílus.

-Hétfőn jövök. Vigyázz magadra és bármi van hívj azonnal. Csinálj magadnak sok teát, vedd be a gyógyszereket és ami a legfontosabb pihenj.

-Oké anya. Megoldom. Értettem.-tisztelegtem egyet.

-Sietek haza.-megölelt és megcsókolt.-Szeretlek!

-Szeretlek! Szia! Te is vigyázz magadra és írj ha leszálltál a gépről.

-Rendben.-Rám mosolygott és becsukta az ajtót.

Egyedül maradtam.