I'll help you, whatever it takes - Charles Leclerc ff

A helyes út

CHARLES

Miután eljöttem a sikátorból egyenesen haza mentem. Még mindig nem tudom elhinni mi történt. Láttam ahogy az a lány megöl valakit, és még csak meg sem kottyant neki. Biztos nem először csinálta.
Ellenben nem éreztem veszélyben magam miután ketten maradtunk, elmondta mit és miért csinál. Nem mondom hogy támogatom mert ez nem így van, de megértem azt is, hogy úgy érzi az igazságszolgáltatás nem büntet eléggé, azonban ez akkor sem a helyes út, és ez nem az ő feladata lenne. Nem tudhatom hogy van e valami a háttérben amiért ezt a saját feladatának érzi.
Mikor hazaértem láttam hogy égnek a villanyok. Mielőtt elmentem néhány haverom átjött este, én pedig kajáért mentem, amit végül nem hoztam. Az ajtón belépve egyből záporoztak a kérdések.

-Hol a fenébe voltál eddig?-kezdte Pierre aztán szépen sorban egymás szavába vágva folytatták.
-Ilyen hosszú volt a sor a pizzériában vagy mi?
-Valld be hogy elraboltak az ufók és csak egy másolatot küldtek vissza!-Lando hozta a formáját.
-Sétálva mentem, a pizzériában nem is voltam és hihetetlen, de Lando áll a legközelebb az igazsághoz.
Mindannyian értetlen fejjel meredtek rám. Mind egyszerre leültek a kanapéra és várták a magyarázatot.
-Hallgatunk-mondta Max
-Nem fogjátok elhinni mi történt ma velem, és nem is vagyok biztos benne hogy el szabadna mondanom.
-Azta ez ilyen nem mondhatom el vagy meg kell hogy öljelek dolog?-kérdezte izgatottan Lando
-Olyasmi. Szóval, sétálva mentem mert ma este már ittunk ugye, és gondoltam lerövidítem az utat a kisutcák felé.
-Ez már régen rossz haver, köztudott tény hogy éjszaka nem rövidítünk semmilyen kisutca felé.
Wow Max a nagy szakértő.
-Amikor bementem az egyik utcába láttam valakit rohanni és elkezdett felém futni. Erre én nyilván berezeltem és én is elkezdtem menekülni. Szerencsésen befutottam egy zsákutcába.
-Hű micsoda izgalmak!
-Fogd be Pierre! Folytasd Charles.
-Szóval beragadtam az utcába mikor megláttam egy zseblámpával közelítő alakot és mikor közelebb jött láttam hogy fegyver van a kezébe.
-Jézusom ez komolyan hangzik.-szólt közbe Max.
-Majdnem lelőtt a csaj, de szerencsére időbe észbe kapott hogy nem én vagyok akit keres. Aztán megjelent mögötte az alak aki elől menekültem, mire ő egyszer csak puff! Lelőtte a csávó meg meghalt.
Síri csönd volt a szobában miután befejeztem a mesémet.
-Hát ez...
-Felettébb...
-Érdekes...
Erre mindhárom idióta röhögni kezdett.
-Figyelj Charles, ha nem akartál volna kaját hozni elmentem volna én. Nem kellene ilyen történeteket kitalálnod.
-Esküszöm hogy nem kamuzok, a csaj még a nevét is megmondta, holnap pedig találkozok vele.
-Te találkozót szerveztél egy gyilkossal??!!-kiáltott fel Pierre.-Nem vagy normális.
-Ő nem gyilkos.
-Akkor minek nevezed azt aki megölt valakit? Nálunk gyilkosnak nevezik.
-Ellenkezőleg Max, ő találja meg a gyilkosokat és megöli őket.
-Ahha...szóval bérgyilkos.
-Fejvadász...ártatlanokat nem ölnek meg sosem.
-Ja ettől sokkal jobban hangzik. Na várj csak...azt mondtad "ölnek"? Többesszámban?
-Vannak társai
-Tehát Monaco tele van gyilkosokkal...remek.
-Mondtam már hogy nem gyilkos!-itt már kezdtem kicsit bepöccenni.-Isabelle tulajdonképpen megmentett, szóval én igenis köszönettel tartozok neki és holnap találkozni fogok vele ha tetszik nektek ha nem. Biztos vagyok benne, hogy van valami a háttérben ami miatt ezt csinálja, és én ki fogom deríteni mi az.
-A rendőrségnek nem akarsz szólni?
-Dehogy akarok szólni Lando! És légyszíves ti se tegyétek.
Rövid gondolkozás után végül megértették hogy hajthatatlan vagyok és hiába próbálkoznak.
-Hát te tudod haver.-karolt át Pierre.-ha neked jó mi támogatunk de vigyázz magadra. Ha bármi gyanús történik, azonnal lépj le.
-Úgy lesz, ígérem.
A csendet Lando törte meg.
-Szóval Isabelle ha?-kezdte el ütögetni a vállamat.
-Igen és amennyit a sötétben láttam belőle...gyönyörű.

Az este hátralevő részén már nem hoztuk fel a témát. Későn mentünk lefeküdni, én pedig nem tudtam másra gondolni csak a holnapi találkozásra. Remelem Isabelle eljön, és elmondja nekem a teljes igazságot.