I'll help you, whatever it takes - Charles Leclerc ff

Gyilkos

ISABELLE

Kíváncsian vártam hogy Jackson végre kinyögje amit apámról tud.

-Elmondod még ma?-emeltem feljebb a hangom.

-Apád végig hazudott neked. Mindennel kapcsolatban.

-Hogy érted hogy mindennel?

-A munka, név, és...-hagyta félbe a mondatot.

-És mi? Nehogy most hagyd abba mert esküszöm kicsinállak.

-Ő nem az igazi apád. Az igazi apád már az előtt meghalt hogy te megszülettél volna.

-Hogy micsoda? Ezt te mégis honnan veszed?

-Abból hogy akiről azt hiszed hogy a vérszerinti apukád, ő ölte meg a biológiai apádat.

A szavak csak visszhangoztak a fejemben. Egyszerűen nem tudtam mit higgyek. Hinnem kéne neki? De miért tenném azok után hogy ismerem és tudom milyen?

-Miért higgyek neked?

-Azért mert én is ott voltam, és láttam. Ő volt akkoriban a szervezet feje, ahogy most én voltam. És én voltam a jobb keze. Találkozott anyukáddal és beleszeretett. Jól megtervezte hogy hogyan fogja megszerezni, mivel akkor ugye még az igazi apukád párja volt, és már terhes veled. Anyukádnak fogalma sem volt arról, hogy igazából hogyan halt meg Richard.

-Richard?

-Ez volt a neve az igazi apádnak.

Érzem hogy a könnyeim kitörni készülnek, de nem engedhetem, pláne nem Jackson előtt.
-Folytasd. Gondolom nincs vége a sztorinak.

-Paul nem tudta elcsábítani Emilyt, pedig mindent megtett. Ezért úgy gondolta csak egy megoldás maradt. Ez pedig az ha a gyökerénél szünteti meg a problémát. Neked pedig sosem mondták el az igazat.

-Ezt...nem tudom el hinni.

-Pedig ez az igazság. Úgy gondoltam, jogod van tudni róla.

-És akkor este mikor betörtek és mindkettőjüket megölték, te voltál az egyik?

-Igen. Muszáj volt, Pault túlságosan elvakították az érzelmei, és mindet el akart mondani a csapatunkról és hogy mit csinálunk. Ezt nem hagyhattam.

-Ezért megölted. És az anyám? Ő mi rosszat tett?-kérdeztem felháborodva.

-Ő nem volt célpont, ahogy te sem. De amikor meg akarta menteni Pault, a társam akivel voltam lelőtte.

-Ja...ott voltam.

-Sajnálom Isabelle, és bocsánatot kérek.

Azonnal bekattantam.

-Bocsánatot?! Azt hiszem a bocsánat itt most édes kevés! Van fogalmad róla mi a francot műveltetek az életemmel? És egyáltalán, honnan vetted a bátorságot hogy utána még eljátszod nekem a nagy megmentőt, aki mellett "otthon" érezhetem magam?!

-Dolgozott a lelkiismeretem.

-A micsodád?

-Tudom hihetetlen, de bűntudatom volt. Elárvultál miattunk. Jóvá akartam tenni.

-És gondoltad az lesz a legjobb ha egy érzelemmentes gyilkossá változtatsz?-itt már nem is szomorú, inkább elképesztően mérges voltam, és gyűlöltem Jacksont. Legszívesebben megöltem volna. És még nincs kizárva, hogy megteszem.

CHARLES

Izzy azt mondta max háromnegyed óra és jön. Azóta eltelt másfél és sehol sincs. Remélem nem történt vele semmi. Talán utána kéne mennem. De lehet hogy megint csak túl aggódom a helyzetet.
Előkaptam a telefont és felhívtam Maxot.