I'll help you, whatever it takes - Charles Leclerc ff

Sötét világ

ISABELLE

Rajtam kívül mindenki lábon kihordott egy szívrohamot. Amikor meghúztam a ravaszt mindenki összerezzent és döbbenten nézett rám. A srác akinek a feje előtt meghúztam a ravaszt még halkan visított is egyet.

-Beijedtél mi?-kérdeztem meg a sráctól akinek a világon semmi baja nem volt, mivel már jóval azelőtt hogy ő a kezébe fogta, kivettem a töltényeket a fegyverből.

-Mi a...-nézett rám értetlenül.

-Mondtam hogy kevesek vagytok ehhez. Már rég kivettem a töltényeket ti meg még csak észre sem vettétek.

-De...hogyan?

-Ez már legyen az én titkom.-kacsintottam egyet.

Megérkeztek a rendőrök is és letartóztatták a két srácot. Nem igazán volt más dolguk mivel nem vittek el semmit. A cuccokat amiket meg elpakoltak majd én visszateszem. Gyorsan elmondtuk Kellyvel hogy mi történt, és a zsaruk már ott sem voltak.

-Na! Hát ez elég érdekes volt.-jegyezte meg Kelly.

-Jól vagytok?-kérdezte Max, és átkarolta Kellyt.

-Persze, hála Izzynek. Megint.-nevetett.

-Hát azért te sem voltál kispályás. Simán eljátszottad a lazát, pedig láttam hogy féltél.

-Az elején igen, de aztán egyre nyugodtabb lettem ahogy láttam milyen magabiztos vagy.

-Jó jó értjük. Együtt nagyon lazák és legyőzhetetlenek vagytok együtt. Mehetünk végre?-forgatta a szemét Max.

-És hagyjuk itt Izzyt? Nem lesz baj? A mai után nem biztos hogy egyedül kéne maradnod.

-Megleszek. Különben is Charles holnap már jön. Minden rendben lesz.

-Apropó. Nem kéne felhívni Charlest hogy mi történt?-vágott közbe Max. Majd csengettek is.
-Na majd én inkább kinyitom.-indult Max az ajtó felé.
Az ajtóban a kaja futár állt. Na hát pont elkerülte a műsort. Max átvette az ételt és odaadta nekünk.
-Ez micsoda??-nézett elég furcsa képpel a tányérokra.

-Brokkoli krémleves.-válaszoltam neki.

-Fúj! Hogy tudjátok ezt megenni?

-Nagyon finom!-mondta neki Kelly.-Add az enyémet, majd otthon megeszem.

Kelly felöltözött és indulásra kész volt.
-Biztos hogy egyedül akarsz maradni?-mégegyszer megkérdezte Kelly.

-Biztos. Megleszek. Menj haza pihenni. Elég eseménydús esténk volt.

-Hát az biztos. Majd holnap beszélünk akkor.-odajött és megölelt.

-Mindenképp. Sziasztok! Köszi Max a segítséget.

-Ugyan ez csak természetes.

Azzal mindketten kiléptek az ajtón.

Felvettem a telefont és felhívtam Charlest mivel még nem hívott ami elég meglepő. Pár csörgés után fel is vette.

-Szia! Örülök hogy hívtál.

-Szia! Hát te nem hívtál szóval kénytelen voltam.

-Basszus! Neeee! Elfelejtettem hogy azt mondtad ma este, nem holnap reggel. Úristen Isabelle sajnálom!

-Nyugi! Nem történt semmi tragédia. Illetveee...-húztam el az e betűt.

-Mi történt? Baj van?

-Volt ma egy kis izgalom este.

-Kezdek aggódni Isabelle, mond már! Minden rendben?

-Ne aggódj, már minden rendben van.

-Már??

-Ki akartak rabolni minket. De ne aggódj, minden rendben és semmit nem sikerült elvinni.

-Isabelle nem érdekel mit vittek el vagy mit nem! Az érdekel hogy te jól vagy-e? Ugye nem bántottak?

-Nem, jól vagyok, és Kelly is. Ő is itt volt de ketten könnyen lerendeztük őket. Aztán Max is ideért szóval minden rendben van. Nyugodj meg.

-Tudtam hogy nem kéne egyedül hagynom téged. Még ma elindulok kocsival. Úgyis végeztünk a hétvégére.

Akartam hogy Charles haza jöjjön. Őszintén, hiányzik már az a hülye feje. Mindig feldobja a napomat, és mikor vele vagyok, a szorongásom is szinte megszűnik.
-Mikor érsz haza körülbelül?

-Hát számoljunk 5 órával. De sietek.

-Vezess óvatosan. Érj haza. Megpróbállak megvárni de nem ígérem hogy nem alszok be.

-Semmi probléma. Feküdj le nyugodtan, csak a kulcsot vett ki a zárból.

-Rendben. Tényleg vigyázz az úton. Inkább később gyere, de gyere.

-Emlékeztetnélek hogy F1-és pilóta vagyok.

-Nem csak akkor lehet baleset ha te hibázol. De hát ezt nem neked kell magyaráznom.

-Na elindulok, aztán majd jövök valamikor éjszaka.

-Rendben, szia!

-Szia!

Letettük a telefont, én pedig nekiálltam rendet tenni a házba. Mindent vissza pakoltam a helyére és kicsit felsepertem. Kikapcsoltam a tv-t, elmosogattam és mindent rendben hagyva mentem zuhanyozni. Gyorsan végeztem, magamra kaptam egy cicanadrágot és Charles pólóját, aminek olyan illata van mint neki, ami nem tudom miért, de valahogy megnyugtat, majd befeküdtem az ágyba. Egy ideig még sikerült fent maradnom de éjfél körül elnyomott az álom.

"Egyedül sétáltam egy teljesen sötét szobában. Mindenhol korom sötét, és az orromig se látok. Hirtelen megjelent egy fény amitől kicsit világosabb lett. Ahogy magamra néztem láttam hogy teljes fegyverzetben vagyok, abban a ruhában amibe harcolni szoktam menni. Megjelent előttem egy alak, aki épp megölt 2 embert akik holtan estek össze mellette. Átlépett rajtuk, majd felém kezdett sétálni. Reflexből elővettem a két a végén elektromossággal töltött botomat és készültem a harcra. Ám amikor az alak kilépett a fényre azonnal megismertem. Jackson volt az, a két ember akiket megölt, ők pedig a szüleim. Megjelent még egy alak akin maszk volt, ő volt az aki aznap este megtámadott minket és megölte a szüleimet. De akkor miért van itt Jackson, és miért ő ölte őket most meg? Elkezdtek felém sétálni és azt mantrázták hogy: "A te hibádból haltak meg, megérdemelted volna te is a halált". Elkezdtem hátrálni majd hirtelen zuhanni kezdtem a mély sötétség felé."

Zihálva ébredtem fel, a víz levert és a szívem majd kiugrik a helyéről. Szédülök és nem kapok levegőt, a látásom homályos. Pánikrohamom van. Felkeltem és egy üveg vízzel kivánszorogtam a teraszra hogy a friss hideg levegő segítsen. Rátámaszkodtam a korlátra és próbáltam nyugodtan levegőt venni. De nem sikerült. Egyszerűen nem múlik el. Hirtelen éreztem két erős kart ami átölelt hátulról. Charles. Viszonoztam és megfogtam a kezét.

-Shh.-suttogott a fülembe.-Itt vagyok. Nyugodj meg, semmi baj.

Szédültem, és még mindig a levegőt kapkodtam. Soha nem éreztem magam ilyen rosszul, volt már pánikrohamom de ez annál is erősebb.
A lábaim elgyengültek én pedig összeestem, Charles tartott meg és dőlt le velem együtt a földre. Még mindig szorosan átölelt és próbált megnyugtatni. Végül teljesen elsötétült a világ.