Sötét van... A gondolataim elnyeltek. Mélyre húztak. Egész nap csak gondolkodom.. Vajon szeret? Vajon jelentek neki valamit? Vajon gondol rám? És nem jutok sehová. Kibaszott mérges vagyok magamra!! Semmit nem teszek magamért... Csak rombolom önmagam mint egy őrült.. MIÉRT??.. Miatta?
Talán igen... Talán nem
Néha csak ordítanék, ahogyan csak tudok.. De nem jön hang a torkomból... Csak egy fél mosolyt ejtek.
Mondanám, hogy jól vagyok, de akkor hazudnék. Érzéketlenné tett.. Ő.. Egyszerűen nem tudom, hogy meg érdemlem-e boldogságot.
Azt viszont tudom ha őt nem kaphatom meg.. Boldog sem lehetek. Túl sokat várok és Tűrök!
De ez nem maradhat így, különben a gondolataim lassan felfalnak...
Érzem ahogy apránként elveszítem magam. Keresem az elveszett darabokat magamból, amiket oda adtam másoknak bizalommal...de eltűntek... És ezek a darabok sosem kerülnek már elő.
Most pedig a gondolat, hogy valaki másra gondol oly szerelmesen mint én most rá.... Lerombol... Elszomorít.. Feldühít... És nagyon FÁJ.......
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
