Sosem éreztem hasonlót
Szavakban nem tudom kifejezni mindazt,amit életre keltettél bennem... halálra ítélve a múltam, azt aki egykor voltam. Megmenekültem , hisz nem féltél értem változni és együtt újjá születni.
Megmenekültünk !
Mikor rád nézek, ....újra és újra beléd szeretek,
Szemedben elveszek...majd bolyongva kérdem , ki akarok jutni innen?
És a válasz kétségtelen... Nem !
Önmagam tükörképét , és mégis egy teljesen más világot tudtál mutatni nekem , nekem ki mindig is a sajátjával foglalkozott .
Felnyitottad szívem szemét és többé nem akarok a sötétben tapogatózni...vajon ki ment meg?
A kérdés tárgytalan . Hisz itt vagy nekem te! Melletted a helyem! Melletted, hisz karodban otthonra leltem , és nyugalomra.
Nyugalomra mely lágyan ringat álomba minden egyes éjszaka, tudván,hogy majd azok is rólad szólnak.
Úgy éreztem a világ lángokban ég körülöttem, és senki sem tud majd megmenteni...de te,
Jöttél és karjaid a derekam köré fontad .megmenekültem .
Minden mire vágytam , benned megtaláltam .
Míg nem voltál,nem ismertem a szerelmet,
Míg nem voltál nem ismertem a bizalmat ,
Míg nem voltál nem ismertem a nyugalmat,
Míg nem voltál nem ismertem ezt a világot.
Azt a világot,amiben szerepelsz.
Feltétel nélküli szerelmet ...
Egy részemmé váltál , jóval,rosszal... Egyek lettünk Megmenekültünk!
