Nagyjából rájöttem, hogy mit szeretnék... De még mindig vannak kételyeim. Igazából semmit nem szeretnék, csak egy nyugodt életet, amiben mindnek olyan könnyű és boldog vagyok. De tudom hogy ez nem lehetséges, sajnos nem.
Tudom hogy mi volt a szereped az én életemben. Tényleg semmi sincs véletlen. Bár az.. Hogy én a te életedben mit jelentettem, vagy hogy változtattam e valamit, azt nem tudom.
Még mindig hiányzol,.. Nagyon. Ezt nem tagadhatom. Viszont már tudok nélküled élni.. Nehézkesen de sikerül. Néha néha még vissza csúszok, de pár óra alatt össze kaparom magam a földről és elrejtem a fájdalmam.
Van hogy elfelejtelek. Amikor nem gondolok rád, vagy azokra a bizonyos pillanatokra. Furcsa, mert olyankor nem hiányzol hiszen nem is gondolok rád, de érzem hogy valamit elfelejtettem és eszembe jutsz te. Minden a régi.
Egy olyan gondolat lettél ami mindig ott van a háttérben. Egyszerűen ott kell lenned.
Ha pedig nem, akkor érzem hogy valami nem okés. Ez nem fura? Mert szerintem de.
Már nem kerestelek három napja. Számomra ez nehéz... Nehéz mert nem tudom hogy jól vagy e, vagy hogy mi történt veled. Igaz hogy amikor kerestelek akkor is bunkó voltál sokszor és még arra sem méltattál hogy időben válaszolj, vagy hogy egyáltalán megnézd amit válaszoltam neked. De.. De akkor is jó volt. Mert veled beszéltem.
Te nem keresel... Rám sem írsz. Egyáltalán nem érdekellek. Ez rosszul esik. Nagyon. Szeretnélek megérteni, de nem nagyon megy, mert nem vagyok olyan mint te.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
