Mint egy hullámvasút.
Úgy érzem, mintha csak fel és le cikáznának a jó és rossz dolgok körülöttem...
Én pedig már követni sem tudom mind ezt!
Nem tudom hogyan reagáljak rájuk.
Egyszerűen akaratom ellenére rossz a kedvem, és ha jó is következne épp.. Azt elrontom.Túl kevés az időm.. Nagyon kevés.
Oly sok dolgom van... De nem elég rá 24 óra.... KevésVagy talán Én vagyok a kevés?... És nem is az idő?
Lehet...
A "Mi"-ből "te" és "én" lettünk.
Túl gyorsan. Fel sem foghattuk, hisz sosem voltunk igazán egyek.. De én mégis úgy éreztem.
Sosem mondtam azt hogy te az én "barátom" vagy te pedig azt hogy én a te "barátnőd".
Nem mondtunk mert kevés volt az időnk. Így... Így minden oda veszett.El kell fogadom! Igaz?
El kell fogadnom, hogy az idő telik, és az események változnak, pont mint az emberek.
Valaki jobb lesz.. Valaki pedig rossz.Azt mondják "Az idő minden sebet be gyógyít"
Kíváncsi leszek.. Mert amit én vettem észre az nem ez. Az idő minden sebet újra feltép... Aztán miután teljesen tönkre tette azt.
Azután fogja be gyógyítani, hogy véletlenül se akarjuk újra feltépni azt a sebet, amit már másodjára elszenvedtünk.