Azt hiszem itt az ideje valami újnak.
Nem szeretném nagyra becsülni ezt az érzést, vagy ilyesmi, mert elég kezdetleges... De, ha eléggé oda figyelek rá, és be tartom azt amit eddig.
Akkor
Sikerülni fog minden. Remélhetőleg...
Noss, a kötődés megszakítása elég nehéz, ezt eddig is tudtam, de így, hogy tapasztalom. Hát mit ne mondjak... Szörnyű!
Tényleg igaz hogy hatalmas lángokkal pusztít el, ami nagyon fáj, olyannyira hogy már inkább a halál.. Mint az az érzés.
De nem! Csak a kezdetekben van így.
Ez még semmi... Utána jön a lassú égés, a lassú, de hatásos pusztítás.
Sokkal rosszabb! Bármikor előtörhet, és akkor... Abban a Szent pillanatban... Nagyon tud fájni..!
De egy idő után ehhez is hozzá lehet szokni. Nem azt mondom hogy enyhül a fájdalom.. Inkább úgy fogalmaznék, hogy megritkul... Ez az érzés.
Nem olyan sokszor tör elő, mint az előtt.
És ha fáj,... Akkor már hidegen hagy.
Igen, akár egy perc alatt is képes teljesen fel emészteni, de ez addigra már nem érdekes.
Csak látszólag tud sebet ejteni, könnyek formájában... Vagy máshogy
De te legbelül akkor már tudni fogod, hogy nem bánthat!
Azt a sok forró égő lángot ami ezzel jár, össze gyűjtöm... És egyszerre fogom vissza zúdítani arra, aki ezt okozta!
Nem fogom vele bántani... Mert én nem vagyok olyan.... Mint *ő*
Csak megmutatom milyen volt nekem.... Aztán a könnyeimmel... Amiket hullajtottam... Rá öntöm, és el oltom örökre...
A hatalmas füst el lep...és eltűnök majd! Soha többé nem lát majd... Soha!
Remélem hamarosan készen állok erre!
