Mintha az üresség otthont talált volna testemben.
Ez rólad szól még mindig. Hiába gondolom azt, hogy sikerült téged a múltban felejtenem, ez nem igaz.
Megannyi érzelemben lehetne részem... De nem megy.
Úgy érzem nem tudják bennem újra meg gyújtani azt a bizonyos szikrát, amelyet te ébreszettél fel bennem először.
Próbálok szerelmet és boldogságot találni az életben, a mindennapokban. De nem megy.
Nem tudom megélni a pillanatokat, és nem érzek szeretetet..
Azt szeretném ha tudnék szeretni.
Nem azt kérem hogy engem szeressenek, mert tudom hogy szeretnek.
Mégsem tudok úgy viszonyulni mindezekhez mint régen.
Egyszerre pusztítottál és erősítettél.
Lehetséges ezért nem vagyok képes a szerelemre.
