Feldúltam írom mind ezt, mert hazudott.
Becsapott megint. Megszegte mézes mázas ígéretét és most folytogat a gondolat is, hogy miért?
Miért nem figyeli mit tesz?
Ígérem, ígérem, ígérem.... Maradj csendben. Ne ígérd nekem a szeretetd, hisz sosem tartod be. És nem is fogod. Te sem.
Italba folytom bánatom, és zokogó testem, hófehér kardigánnal takarom.
Fázom, vagyis... Remegek. Sírok. Érted sírok. Mert vártalak téged megannyi boldogsággal és kíváncsian fürkésztem az ablakot, hátha meglátlak keresztül rajta. De hiába néztem oly vágyakozva, átérezve ölelésed gondolatát is. Annyira hiányoztál nekem, és most is. Kínzó érzés, és nem szabadulok tőle.
De Te nem jöttél. Hogy miért? Nem tudom. De belőlem ezt váltotta ki.
Csalódást.
Arra kérlek téged, soha de soha többet ne ígérj nekem semmit ezen túl.
