Mit tegyek?
Csak úgy kavarog bennem ez a kérdés. Szívem szerint vissza mennék hozzá, de nem tehetem. Világgá kürtölném, de nem tehetem. Elmondanám neki, de nem tehetem.
Vajon ha valaki megtudná mit teszek éppen, megbízna bennem?
Nem tudom ki lettem, nem tudom kit válasszak.
Kit? Ha nem őt ?
Felbukkant újra, és ez rosszabb, mint a hiánya.
Miért most? Két tűz közé szorulva...
A nap minden egyes percében ők járnak az eszemben.
És kérdezem magamtól? Őt szeretnéd?.... Vagy... Inkább őt?
Mind hiába, hiszen a válasz gonosz. Mert nem a helyes utat választom.
Ez most félre lépés? Sírva kérdem a tükröm előtt ülve. Megrémült, remegő, leány pillant vissza rám. Fekete sminke folyik az arcán, végig... Lassan.
Félsz? Félsz? Félsz? Kérdi magától.És igen, fél.
Megalázta, bántotta, megsértette, hazudott neki, porba tiporta.
És mégis ki az kihez a szíve húzza? Hát persze hogy hozzá.Majd csörög a telefonja.
Ki lehet az?
Megfeledkezett a barátjáról.Oh Hát persze.... Ő az.
És ekkor kezd mégjobban fájni. A tudata annak, hogy mást is szeret, és nem is akármennyire, szívszorító, és dühítő, összezavaró....