Jó dolog fülig szerelmesnek lenni!
De még jobb, ha azt a szerelmet viszonozzák. Tudjátok... Én is fülig szerelmes voltam. Sőt.. Még mindig.
Ha valaki megkérdezné, hogy miért is szeretem ŐT.. Hát nem tudnék konkrét választ adni.
Imádom a mosolyát, ahogy a hegyes fogai kivilágítanak a vonzó ajkai közül.
A gyönyörű tenger kék szemeit amiben úgy elvesztem.
A barna kis fürtjeit, ahogy az arcába lóg, ő pedig egy laza mozdulattal meg igazítja azokat.
A nevetését... A hangját..
Azt ahogy halkan a fülembe súgja, hogy jó illatom van és közben erősen ölel.
Azt ahogy rám néz miközben szerelmesen bámulok rá.
Amikor a nevemen szólít.
Egyszerűen mindenét imádom úgy ahogy van.De oly távol van tőlem... És ezeket már nem láthatom...
Nem érezhetem azt ahogyan az erős kezeit a derekam köré fonja miközben szorosan ölel magához és a vállamba fúrja az arcát.
Már én sem tehetem meg hogy hozzá bújok...
Olyan szomorú vagyok.. De mégis boldog.