Csak ülök az ágyamon fülhallgatóval a fülemben és zenét hallgatok. Az hogy mit az mellékes, mert még én sem hallom. Ugyanis olyan hangosak a gondolataim és olyan vészjóslóak, hogy elnyomják a zene ritmusát teljesen. Mindig ebbe a hibába esek. A gondolataimnak át adom magam, és ők irányítanak. Vannak persze szép és jó gondolatok, de a legtöbbjük rossz.. Aggasztó.. És félelmetes.
Odakinn már sötét van. A legtöbb ember már alszik, vagy valami értelmeset csinál. Én pedig itt ülök az ágyamon és teljesen értelmetlen vagy lehetetlen dolgokról ábrándozom. Szituációkat képzelek el, amik sosem fognak megtörténni.. Ez biztos. Vagy régi beszélgetéseket idézek fel..
-Mi lett volna ha..?
Ez az a kérdés amig minden este felteszek magamnak többször is. És szerintem nem csak én. Rengetegen vagyunk így, akik ezt csinálják, mert semmi mást nem tudnak.
Most eszembe jutott Ő.. Bár semmit sem tudok tenni a hiánya ellen... De mégis olyan jó vissza gondolni arra hogy milyen jó volt akkor
Nem könnyű az emlékektől megválni.., de néha muszáj, hogy újakat tudjunk szereznj
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
