Hát ez lett a mi történetünk vége.. Minden eltűnt...
Te... Te egyszerűen össze törtél... Darabokban heverek a földön.. Mint egy széttört tükör...
Össze kell szedjem magam, de minden egyes darab megvág.. És nagyon fáj... Fáj ez a szörnyű érzés hogy többé nem mondatom neked hogy mennyire szeretlek
De muszáj lesz valahogy össze raknom újra magam.. Annyiszor széttörtem már...hogy mostanra olyan élesek a darabok hogy a csontomig hatol minden egyes vágás .
Tudhattam volna hogy ez lesz a vége! Mindig ez a vége... Mindig Nem bírtam uralkodni az érzéseimen, annyira vonzó voltál számomra.. Annyira akartalak...
És most? Most semmit sem akarok...
Még téged sem... Annyira fagyos lettem.. Jobban mint valaha
Nem adhatom fel!! Pont miattad, akinek csak ennyit jelentettem. Nem!!
Nem tehetem.. De oly nehéz kibírni hogy ne gyötörjem magam... Nélküled minden nehéz... Nehéz megmozdulni Nehéz aludni Nehéz beszélni Nehéz a levegő vétel is...
Azt hittem hogy a boldogságom végre a kezemben van... Most pedig csak úgy kifolyt a kezeim közül, mintha nem is lett volna soha...
Zokogok... A testem mint a jégcsap... Csak reszketek és a könnyeim patakban folynak le a piros arcomon..
Barátok... Csak barátok... Vízhagzik a fejemben ez a mondtad és nem tudom elfelejteni... Annyira fontos vagy nekem... Annyira szerelmes voltam beléd Annyira vonzódtam hozzád Annyira meg akartalak ismerni... Annyira akartalak téged...
De nem... Hát persze hogy nem... A boldogságot nem ilyen egyszerű megszerezni!.. Hogy is gondolattam, hogy most sikerül? Hisz oly fiatal vagyok.. És messze tőled!
Ez.. Ez a sok érzés annyira össze zavar! Kibaszott érzések.. Ez nem nekem való...
Olyan sok elnyomott érzelem szabadult fel bennem most Sírni akarok.. Igen, olyan jól esik... Csak sírni és sírni.. Álomba sírom magam...
És te? Te csak elégedetten fekszel az ágyadban tőlem négy órára...
Végre kiálltam magamért.. Őszinte voltam veled, kimondtam mindent... Legalább is.. Majdnem mindent...
Nem kívánom neked ezt a szívszorító érzést.. Soha ne éld át.. Olyan... Olyan mintha ezer tűvel szurkálnák a szíved... Fájdalmas!! Ez nem fizikai fájdalom... Ez nem... De bárcsak az lenne..!
Talán... Talán egy másik szerelemben megtalálod azt.. Amit keresel, remélem így lesz.
Nem akarlak elfelejteni soha... Pedig jobb lenne!
Olyan sok tervem lett volna veled. Olyan sok pillanatot éltem át veled, amiket soha nem felejtek.. Olyan sok érzést váltottál ki belőlem. Olyan sok mindent adtál nekem... És most olyan sok dolgot is vettél el...
Nem tudnám szavakba önteni amit most érzek... Az egész beszélgetés alatt remegtem... Nagyon remegtem és féltem tőled.. Féltem a válaszaidtól..
Lehet magabiztosnak tűntem és olyannak aki félválról veszi.., de.. De nem! Legbelül össze törtem.. Minden szavad belém döfött egy kést.. Amit egyre jobban és jobban belém szúrtál... Csavargattad bennem azt a kést... De én tűrtem csendben...
A fájdalom ami TE vagy... Végül tényleg fel emésztett.. Elért a szörnyed és elkopott... Majd a földre terített hogy éles karmaival szét szedjen engem... Én pedig nem tudtam mit tenni... Gyenge vagyok.. Veled szemben nincs esélyem...
Hogy hol az én szörnyem? Túl nagy.. És erős.. Ha szabadjára engedném.. Lehet... Lehet hogy még saját magam is felemészteném.
Túl sok mindent tudnék még neked mondani, de nem érdemled meg... Így hát csak annyit mondok hogy...
Szeretlek... És még mindig van hely számodra... Valahol a szívem legmélyén ami megmaradt...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
