Marvel Oneshots, Incorrect Quotes, Theories

Stony

Kérlek, ha nem tetszik, vagy nem szereted ezt a shipet (Steve x Tony), esetleg a boy loveval van bajod, távozhatsz. Amennyiben maradsz, jó olvasást.

Tony szemszöge:

Fáradtan baktattam fel a konyhába három nap után, fárasztó volt megjavítani a páncélt. Nem nagy meglepetésemre a kapitány is ott volt, nagyban készítette a reggelijét, azonban mikor meglátta, hogy kávét szeretnék inni, gyorsan kivette a kezemből a bögrét, majd a kávét is, és lerakott elém egy bögre kakaót. Felháborodva meredtem rá, már éppen kiakadtam volna, de Natasha sétált be az ajtón, és olyan gyilkos pillantással kényszerített, hogy megigyam a kakaómat, hogy végül egy húzásra kiitam az egészet, és nekiálltam reggelizni.

-Mi folyik itt? - sétált be Wanda hirtelen.

-Tony kávét akart inni, de kakaót adtam neki helyette.

-Utálom a kakaót! - szóltam bele mérgesen.

-Nem utálod a kakaót. Azt utálod, hogy bealszol tőle. - meredt rám unottan Nat.
Ennek sajnos igazat kellett adnom.

-Ez sajnos igaz.-ismertem el majd még mindig mérgesen meredtem a kapitányra. - De ez nem ok arra, higy elvegye a kávémat! - akadékoskodtam.

-De az elég ok, hogy három hete nem alszol normálisan. - szólalt meg nyomatékosan a kapitány.

-Tegnapelőtt 5 órát aludtam! Az igenis sok! - mérgelődtem.

Erre a többiek persze belekezdtek a szentbeszédbe, majd mikor engedelmesen végighallgattam a "szülői szidásokat", elvonultak. Legalábbis Nat és Wanda. Cap viszont megállt előttem, nekitámaszkodott a konyhapultnak, és csak bámult engem.

Pár napja ezt játszottuk. Vagy ő bámult engem, vagy én őt. Általában a seggét. Akarom mondani, khm, az arcát. Igen, azt a szép arcát.

Azonban nagy meglepetésemre hirtelen megszólalt.

-Meddig akarod ezt csinálni? - nézett a szemembe komolyan.

-Mit is pontosan? - néztem a reggelimre, majd bekaptam egy újabb falatot. Persze, tudtam hogy miről beszél, de imádom idegesíteni. De a hangját mégjobban.

-Tudod miről beszélek. Meddig nem akarsz normálisan aludni? - nézett félre, majd vissza rám.

Komótosan megrágtam a következő falatot, majd le is nyeltem,csak azután válaszoltam. Azt is csak hosszú gondolkodás után.

"Vajon elmondhatom neki? Hülyének fog nézni. Vagy nem? Bízok benne. Tudom, hogy bízhatok benne... Elmondom."

-Mostanában...Nem alszok sokat. Nem tudok. Van egy álmom, de nem emlékszem rá, csak azt tudom, hogy rettegek. Mindig. - mondtam halkan, alig hallhatóan.

Valamiért neki megnyíltam. Nem mintha nem bíznék a többiekben, de Steve...Ő más. Tudom hogy szeretem. Nem tudom hogy történt, csak azt, hogy egyszer csak rájöttem. És bumm.

Miközben én ezen elmélkedtem, Steve szája sarkában egy kis mosollyal figyelt engem, de ezt nem vettem észre.

Steve szemszöge:

Miután szokásosan kioktattam Tonyt, hogy aludnia kéne, de normálisan, meglepetten vettem tudomásul, hogy elmondja, mi a gond. Tudom, hogy ezt nem mondja csak úgy el másoknak, ezért hallgattam, néma támaszt nyújtva neki. Lehajtott fejjel folytatta a reggelijét, én pedig kis mosollyal figyeltem. Pár napja ez ment köztünk. Vagy én figyeltem őt miközben dolgozott, vagy ő figyelt engem edzés közben, vagy akármikor máskor.

Egy ideje érzéseket táplálok iránta. Igen gyengédeket. Épp ezért mégjobban aggódom érte, ezért oktattam ki, az ő szavaival élve.

Tehát épp ott tartottunk, hogy én bámulom őt, és gondolkodom, ő pedig eszik, és gondolkodik, amikor is felemelte a fejét, és ásított egy nagyot. Zavartan hajtotta le a fejét, tudta, hogy nem fogom megengedni, hogy kávét, vagy más koffeintartalmú cuccot igyon. Még nagyobb lett a mosolyom, amikor ásított mége egy picit, majd kijelentette, hogy nem álmos. Irtó aranyosnak tartottam, de nem akartam idegesíteni, tehát csak bólintottam, és innentől csak egymást bámultuk, vagy gondolkodtunk.

Egy idő után meguntam, és felálltam, hogy kitakarítsam egy kicsit a konyhát. Éreztem hogy figyel, de ezt megszokva nyugodtan mozogtam.

Egy idő után viszont cska tudtam, hogy itt van, nem éreztem, hogy figyelne. Ezt betudtam annak, hogy biztos elbambult, szóval nyugodtan pakolásztam tovább.

Tony szemszöge:

Egész jól elvoltam addig, míg felemelve a fejem nem ásítottam el magam. Realizálva, hogy éppen mit tettem, zavartan hajtottam le a fejem, és tudomásulvettem, hogy a kakaó kezd beütni, viszont Capsicle nem fogja hagyni, hogy kávét igyak. Ezután ásítottam mégegyet, majd mintha nem lenne elég kínos a helyzet, bejelentettem:

-Nem vagyok álmos.

Steve csak bólogatott, majd egy ideig szemeztünk. Ő ezt valószínűleg megunta, szóval pakolászni kezdett. Én ezt kiélvezve bámultam meg a formás hátsófelét, és néha-néha a nyújtózkodáskor elővillanó derekát.

Azonban a szemem egyre jobban húzott lefelé, sokszor le-leragadt, majd végül ott kötöttem ki, hogy az asztalra rakott kezeimen aludtam el.

Steve szemszöge:

Egy ideje nem éreztem magamon Tony tekintetét, de betudtam annak, hogy elbambult, majd nyugodtan fordultam vissza, ahol legnagyobb meglepetésemre Tony az asztra borulva aludt.

Mosolyogva csóváltam meg a fejem, majd felkapva Tonyt kezdtem vele a szobája felé sétálni. A többiek észrevéve a karjaim közt alvó zsenit csak vigyorogva figyeltek engem, de rögtön eltűntem a lépcsőn, szóval nem sokáig bámulhattak. Miközben a legközelebbi lifthez tartottam, Tony egy kicsit felébredt, de miután észrevette, hogy hol van, újra nyugodtan aludt el. Elérve a legközelebbi liftet nyomtam be az emeletet, amelyen Tony szobája található, s melyen régen Pepperrel osztozott. Hát igen, a Pepperes story hosszú. De röviden annyi, hogy Pepperrel sokat veszekedtek, Tony megpróbált kibékülni, de Pepper megunta, és egyik napról a másikra eltűnt. Ez két éve volt. Gyorsan eltereltem a gondolataim, amik szokásosan Tony körül forogtak, majd kiszállva a liftből bevittem a szobájába, ahol gondosan betakargatva őt készültem elmenni, amikoris valami visszatartott.

Tony fáradtan nézve rám, álmosan dörgölte a szemét, majd ezt kérdezte:

-Hova mész? - hangja halk, fáradt és egy kicsit nyűgös, emiatt még aranyosabb. Komolyan, a világ legaranyosabb dolgát láttam éppen. Bár mi nem aranyos, ami vele kapcsolatos?

-Le. A nappaliba. Kérsz valamit? - kérdeztem halkan.

Ő csak megrázta a fejét, majd megelpően erősen lehúzott maga mellé, és ennyit suttogott:

-Maradj velem.

Megértettem, nem akart egyedül maradni az álmai miatt. Kicsit vacillálva bemásztam mögé, mire felém fordult, és legnagyobb meglepetésemre hozzámbújva folytatta az alvást. Zavaromban egy kicsit feszengtem, majd megszokva a helyzetet mahamhozhúztam. Így aludtunk el, összebújva, és ez volt a kapcsolatunk kezdete.