Marvel Oneshots, Incorrect Quotes, Theories

Tony Stark

-Szolovjov ügynök! - rontott be egy katona a szobámba, mely inkább hasonlított egy cellához.

-Mondja, Martinez. - intettem a kezemmel, miközben továbbra sem tettem le a könyvemet.

-Brock hivatja. Új küldetés. Azt mondja, sürgős. - ezzel ki is vonult az ajtón.

Sóhajtva tettem le szeretett könyvemet, majd pár perc múlva már elkészülve vártam Brockot.

Igen, én vagyok Y/n Szolovjov, a H.Y.D.R.A legjobb bérgyilkosa. Ha úgy tetszik, katonája. Igazából nincsenek emlékeim, de ez normális. Csak ölök, és ennyi. Ez a feladatom, teljesítem is.

A következő pillanatban Brock lépett be a terembe. Fel sem nézve a térképről köszöntem neki. Mondhatni kiváltságos vagyok nála, mert megtetszettem neki. De csak a testem, szerelemről szó sincs. Többször is csinálta velem azt a dolgot, de mivel a katonája vagyok, engedelmeskednem kell.

-Y/n. Örömmel látlak. - állt meg velem szembe. Erre felnéztem rá, és szalutálva vártam a következő küldetésem célpontját.

-A feladatod a Bosszúállók kiiktatása. A férfit, akivel harcolnak, próbáld meg a mi oldalunkra állítani, ha nem megy, akkor végezz vele. Értetted, katona?

-Értettem.

-Helyes. Csapatot kérsz? Vagy maradsz a szokásos magányos farkasnál? - mosolyodott el.

-Minek nekem csapat? Púp a hátamon. - forgattam a szemeim, majd elköszöve már fel is szálltam a gépemre.

A csatatérre érve láttam, hogy a Bosszúállók egy körben vannak, őket könnyen elintézhetem most az erőmmel észrevétlenül. Csak alkalmas helyet kell találnom.

A férfi, aki ellen harcolnak, mintha hipnotizálva lenne, innen tudom, hogy hiába a próbálkozás, meg fogom ölni. Előbb még azonban alkalmas helyet kell találnom erre az egészre.

Negyed óra múlva egy biztonságos helyen elbújva készültem az akciómra. Szerencsére minden úgy alakult, ahogy azt elképzeltem, szóval pár perc múlva támadhatok.

Végre leszállt a körbe a nyilas ember is, valami Sólyomszem, készülhetek a támadásra.

Koncentrálok. Érzem, hogy a ház, ami mellett állnak, az erőm hatása alatt van. Megállok, szusszanok egyet, és rájuk döntöm az épületet. Arra azonban nem számítok, hogy hátulról törmelékek hada zúdul rám, a következő pillanatban pedig a mellkasomat átszúrja egy rúd. Az adrenalintól alig érzek valamit, a vérveszteségem óriási. Már készülnék a cinkkel teli műfogamat elharapni, mikor az ájulás szélén Vasember kiszed a törmelék közül. Nem tudom, mi történt, de egyre jobban szenvedek. Annyit hallok még utoljára, hogy "Jarvis, irányítsd ide az egyik páncélmodellt". Ezután teljes sötétség.

_______________________________________

Egy hideg, fehér szobában ébredek, ami tele van orvosi felszerelésekkel. Fel akarok ülni, de a mellkasomba hasít a fájdalom, ezzel egyidőben pedig visszaránt valami. Idebilincseltek az ágyhoz, ami egyet jelenthet: rájöttek, hogy a H.Y.D.R.A-nak dolgozok.

Morogva fekszek vissza, majd addig-addig igazgatom a párnámat, amíg fel tudok ülni. Szétkapcsolom a pizsamámat, és szemügyre veszem a kötést. Kezdek unatkozni, és a ruhámat elvették.

Mikor már azon kezdenék agyalni, hogy figyelnek-e, benyit egy férfi. Öltöny van rajta, és napszemüveg. A mellkasánál világít valami, azt hiszem Arc-reactor. Azonban nincs nagyon időm megfigyelni, mert megszólít.

-Szolovjov ügynök, ha nem tévedek. - vette le a napszemüveget. - itt személyesen Tony Stark, a lemásolhatatlan. - nyújt kezet, majd rájön, hogy csak a bal kezemet tudnám használni, de az eltörött.