Marvel Oneshots, Incorrect Quotes, Theories

I Did It Again

Na szóval fangörcsöm lett, újfent egy shiptől, ami nem más, mint a Sambucky. Akinek nem tetszik, hajtson tovább, köszönöm❤️

Steve halála után a bosszúállók teljesen szétszéledtek. Nem voltak többé. Már csak emlék volt a nagy szuperhőscsapat, akik megmentették először New Yorkot, aztán a földet, majd az univerzumot is. Mindenki gyászolt, egyéni küldetésekre ment, vagy a családjával élt. Kivétel volt ezalól viszont Bucky Barnes, a férfi, akit a legjobban megviselt régi legjobb barátjának halála. Igaz, már egy kicsit összekapta magát, de még mindig nem volt az igazi. Ezt Sam Wilson, a lakótársa nem nagyon nézte jó szemmel. A Karli Morgenthau ügy után összeköltöztek, és Sam megláthatta, milyen Buck igazából. Ne kereteljünk, egy érzelmi roncs.

Buckynak támogatásra volt szüksége, amit Samtől teljes mértékben megkapott. Sam törődött vele. Egy idő után már meg sem rezzent a hirtelen mozdulatoktól, vagy érintésektől. Persze ez csak Wilsonnál működött, másokat még mindig megbízhatatlannak talált.

Barnesnak voltak napjai, amikor teljesen felemésztette a bűntudat, az önutálat, a hibái, amiket elkövetett. És gyakran bántotta magát. Mindegy volt számára ilyenkor, hogy hogyan, csak megvágta magát. Egyszer viszont Sam rajtakapta. Azóta sokkal több intimebb beszélgetésük, pillanatuk van, és ilyenkor Sam rendszerint megigérteti vele, hogy nem fogja bántani magát, vagy ha késztetést érez rá, akkor hívja. Ezekre Buck rábólint, majd elvonul.

De hol is kezdődik a történetünk? Egy átlagos nyári napon, amikor Sam hazajött a boltból, és Buckyt a fürdőben zokogva találta meg, körülötte üvegszilánkok és vér. Ez volt a legkomolyabb eset eddig. Ezután összejöttek, mivel egy veszekedés alkalmából Buckynak véletlenül kicsúszott a száján a legnagyobb titka, miszerint beleszeretett Wilsonba.

Ez is egy normális nap volt: Sam a S.H.I.E.L.D-től jött haza estefelé. Otthon egy melegítőben és pulcsiban ülő barátja fogadta, mire fintorogva vette szemügyre a melegítőt.

-Nem sülsz meg? - vágódott le párja mellé.

Bucky szégyenlősen lehajtotta a fejét, ami Sam figyelmét sem kerülte el, és aggódni kezdett.

-Mi történt, James? James? - kérdezgette kétségbeesetten a könnyes szemű szerelmét.

-É-én........Megint....megint csináltam... - ejtette ki a mondatot csaknem sírva.

-Mit, Buck? Mit csináltál? - aggodalmaskodott tovább.

-Én...n-nem akarkak me-megbá tani... - suttogta Sam ölelésébe bújva Buck.

-Nem fogsz megbántani. Nem fogok haragudni, oké? Csak mondd el mi a baj. - kezdte simogatni a hosszú, barna hajat. A tulajdonosa később sem válaszolt, leszegett fejjel a párnát tanulmányozta.

Pár perc csend után azonban kitörnek Buckból a szavak, csak úgy ömlik belőle az igazság, miközben zokog.

-Meg-megint megv-vá-vágtam magam... - mondta nagynehezen, mégjobban Samhez bújva.

A férfi simogatja még egy kicsit, majd lassan, óvatosan húzza maga elé a kezét, majd a lábait. Mindegyikre egy-egy csókot ejt, makd halkan mormolni kezd:

-Ha akármikor bántani akarod magad, hívj, Buck. Ne várd meg ennek a hülye izének  a végét. Értem?

-Értem. - Bólint.

-Jó. Mi lenne, ha átvennél egy rövidnadrágot, és utána együtt összedobnánk egy szilvás tortát? - kérdezte.

-Szilvásat? - nézett rá nagy szemekkel Buck.

-Mhmm. Vettem szilvát is hozzá hazafelé. - nyomott egy puszit a párja homlokára Sam. - Na, sipirc, vedd át ezt a melegítőt, mert én sülök meg, ha rádnézek! - hesegette nevetve.

Két perccel később már a konyhában dőltek a röhögéstől, mert az exkatona beszívta a lisztet, majd ráprüszkölte Buckyra.