Marvel Oneshots, Incorrect Quotes, Theories

Loki Laufeyson, College AU

Y/n szemszöge

Vacogva esek be a koleszszoba ajtaján, a ruháimból és a hajamból ömlik a víz. Szinte megfagyok, ahogy megint eszembe jut a kinti hideg esőzés, és az egyetlen jó dolog, amiért most hálát adok, az az, hogy a hideg eső nem csípi az arcomon lévő sebeket. A könnyeim folytak, vacogtam, csurgott belőlem a víz, taknyom-nyálam egybefolyt a zokogástól, és igazán elátkoztam a jóistent, amiért még most is azzal a fiúval kaptam egy koleszszállást, aki utál engem. Persze, én rögtön beleestem az óceánra emlékeztető szemekbe, a fekete, belőtt, zselézés nélkül hagyott fekete hajba, és a világ egyik leghelyesebb palijába.

Az ajtócsapódásra kedves lakótársam, Loki előmerészkedik a konyhából, azzal a bizonyos arccal néz rám, amivel általában az ellenségek méregetik egymást, de rögtön abbahagyja, amint meglátja a sebekkel borított testem. Nem csodálkozom, én is így reagálnék, ha az egyik ember, akit utálok, vágásokkal, csurom vizesen és zokogva esne be az ajtómon, csupán egy óriás pulóverrel takarva a testét. Igen, épp így néztem ki. Egy óriási pulóver lógott rajtam, azalatt csak a fehérnemű takarta a vacogó testemet.

És hogy mi történt?

Csupán egy szó: hierarchia.

Igen, a sulis hierarchia elég kemény dolog tud lenni. És mivel én első nap nem nyaliztam be magam semmelyik nagymenő csapatába, ezért nap mint nap vernek. Nem mintha nem szoktam volna meg. Vissza is szoktam ütni, általában én jövök ki nyertesen a helyzetből. De szakadó esőben, egy csapat-pontosabban tíz-agyongyúrt fiú ellen egy önvédelmi órákra járó lány nem nagyon védekezhet, valljuk be.

Épp megszólaltam volna, hogy csak hagyjon békésen meghalni a szobámban, mikor szó szerint beleájultam a karjaiba. Tehát a következőképpen néztünk ki: én félájultan fekszem a karjai közt, közben még mindig folyamatosan folynak a könnyeim, az egész testem remeg, és csavarni lehetne mindenemből a vizet, miközben ő rémült-meglepett-értetlen arrcal próbál megtartani. Gyönyörűen festői kép lehetett, csakhogy mielőtt még elverekedtem volna magam a szobámba, hogy csendben szenvedjek, elájultam.

"Basszus, miért pont most?" - gondoltam utoljára, majd leragadtak a szemeim.

Loki szemszöge

Hallottam, ahogy Y/n, a lakótársam belép az ajtón, és felkészültem a szokásos színjátékomra, miszerint utálom, ám mikor kiléptem a konyhából, nem a megszokott "picit verekedtem" kép tárult a szemem elé, hanem az, hogy csurom vizesen, vágásokkal és zúzódásokkal teli testét csak egy nagy pulóver takarja, ami alatt felthetően csak fehérnemű volt rajta, és miközben teljességel remeg a hidegtől, zokogva mered maga elé.

Na jó, ki a jóisten volt az, aki így elintézett egy önvédelmis lányt?

Láttam, hogy meg akart szólalni, de hirtelen előre kezdett dőlni, és ha nem kapom el, találkozik a csinos kis arca a padlóval. Miután szó szerint beleájult a karjaimba, megint meg akart szólalni, de akkor végleg elájult.

Rögtön felkaptam, és leraktam a kanapéra, gyorsan elszaladtam az elsősegély dobozért, de az idegességtől remegő kezeim miatt nem nagyon tudtam mit kezdeni vele.

-Francba. - morgom a hajamba túrva, majd idegesen tárcsázom Stranget és Bannernek is küldök egy üzenetet.

Egy vizes törölközővel tisztítgatom az eszméletlen lány sebeit, és a kezem a homlokára helyezem. Aztán gyorsan el is kapom, ugyanis a homloka szinte éget.

Ekkor toppan be Banner Strangel együtt, én pedig rögtön rájuk nézek, várva a megoldást.

- Loki, hozz neki egy takarót, Banner, vizsgáld meg, aztán te -mutatott rám- elmondod mi történt. - adta ki a parancsokat Strange.