Marvel Oneshots, Incorrect Quotes, Theories

Logan

SofiCarpenter-master kérte, remélem tetszik, próbáltam úgy írni, hogy a fiúk is olvashassák, ha valahol hiba van, jelezzétek!

Logan alapvetően sem volt nyugodt ember, de mikor Y/n még jött a csínyeivel, elege lett az egész tanítósdiból, meg persze az egész hülye bagázsból, akik nem képesek figyelni.

Hát igen, Y/n Sparks, az iskola legjobb, egyben a legrosszabb diákja. Minden tantárgyból jeles, de a rengeteg csínye miatt a tanárok nem szívesen látják, ahogy némely diák is.

A legutóbbi csínye az volt, hogy lila festéket rakott a tanárok zuhanyrózsájába, akik ennek következtében lila hajjal, bőrrel jöttek be tanítani.

A kedvenc alanya azonban Logan volt, aki így még jobban haragudott rá. Vagyis, ez látszott kívülről. Belül igenis tudta, hogy szerelmes a diákjába, és emiatt valahogy nem tudott rá haragudni igazán.

Azonban Y/n számos titkot őrzött, amiket csak Logan tudott, és a diák legjobb barátai. Logan úgy tudta meg, hogy hallgatózott, figyelte a lányt. Nem volt szép dolog tőle, de nem tudta abbahagyni. Végül mindent tudott róla, többet is, mint a barátai.

Éppen vége lett a tanításnak, és az összes tanuló fáradtan csoszogott a szobája felé, hogy pihenhessen egy kicsit. Ezzel ellentétben Y/n Sparks Logan szobája felé sietett. Tudta, hogy a férfi csak egy óra múlva megy a szobájába, így nyugodtan vette tudomásul, hogy egy órája van arra, hogy végrehajtsa a részletesen eltervezett csínyét.

A táskájában egy csomó műanyagpohár lapult, amit úgy szerzett, hogy beleavatkozott a menza rendelési lapjába. 1000 pohárral többet kért. Tegnap este elvitte azt az ezer poharat, most pedig feltölti őket vízzel, és szétrakja az egész lakrészben. Persze közben egy kicsit beleszagol a pulóverekbe, esetleg az ágyhuzatba, hogy érezze titkos szerelme illatát.

Egyszer majdnem elejtette az eszközeit egy fájdalomhullám miatt, de szerencsére időben reagált, és megvárta a hullám végét. Ez is egy hosszú történet. A H.Y.D.R.A egy másik boszorkány erejét ültette belé, ezért néha vannak ilyen pár perces fájdalmai, de egyébként nem veszi figyelembe, és van rá gyógyszere.

Újra fellobbanó boldogsággal lopakodott a lakrész felé, ahol majd szétrakja a vízzel teli poharakat. Nem is sejtette, hogy ezzel Logannél betelik a pohár. Vagy inkább vödör, nézőpont kérdése.

Nyugodtan szívta be Logan illatát az ágyra dőlve, majd eredeti ereje segítségével az ágyról hajtotta végre a tervét.

Amint kész lett, gyorsan ellenőrizte az időt. Öt perce maradt, Logan valahol a lépcső táján járhat. Vigyorogva osont ki a szobából, majd elrejtőzve a folyosón készült a tanára reakciójára.

Nem kellett rá sokat várnia, a tanár szokásos mogorva képével közeledett a szoba felé, és mikor odaért kinyitotta az ajtót.

Először döbbenten meredt a vízzel teli poharakra, majd idegesen kiáltotta el magát:

-Sparks!

Szerencse, hogy a falak hangszigeteltek voltak.

-Igen? - lépett elő vigyorogva a rejtekhelyéről a lány.

Azonban ez a tette nem bizonyult túl szerencsésnek, mert hallotta Logan gondolatait, amik éppen arról szóltak, hogy le fogja veszekedni.

Ez a következő pillanatban be is bizonyosult.

-Sparks, maga normális?! Ebben az évben már tizedjére találom a szobám környékén, pedig az iskolai rendtartás megmondja, hogy a tanárok szobája tiltott terület maguknak!

-Érdekes. Kár, hogy nem olvastam. - válaszolt nyugodtan a lány. Ezzek egy szép kis vitát kezdeményezett, és a végén már ő is kiabált. Ez így ment addig, míg a tanára hozzá nem vágott egy fájdalmas dolgot a múltjából.

-SPARKS, TUDJA MIT? MEGÉRDEMLI A FÁJDALMAT. MÁR ÉRTEM, MIÉRT HAGYTÁK EL A SZÜLEI!

Csend következett. Mindketten haragosan bámulták egymást, annyi különbséggel, hogy míg Logan realizálta, mit tett, és elképedve meredt a tanulóra, addig a diákja már zokogva esett össze a pánikrohamtól.

Pár percig még tétlenül nézte, majd felkapva az ájult diákját rontott be vele a szobájába, majd nem törrődve a poharakkal átgázolt rajtuk.

Kapkodva előkereste az elsősegélydobozt, majd ellátta a fiatal sebeit, amik akkor keletkeztek, amikor az elájult. A bokáját is bekötözte, mivel arra természtellenes szögben esett, és kificamodott, csúnyán bedagadt.

Sóhajtva ült le a kanapé mellé a földre, majd egy pár perces pihenő után nekiállt elrakodni a poharakat, és felmosni a kiömlött vizet.

Egy órájába telt rendbeszedni a lakást, és ránézve a diákjára vette tudomásul, hogy az még mindig alszik.

Lefőzött magának egy teát, majd leült a fotelbe, és bekapcsolva a tévét nézett egy unalmas műsort, amin majdnem bealudt. Közben persze nem felejtett el félpercenként az alvó tanulóra nézni. Végül tehetetlenségét megunva ment a konyhába, és kezdett neki a főzésnek.

------------------30 perc múlva------------------

A lány nyöszörögve ébredt fel, és vette tudomásul, hogy fáj a feje és a jobb bokája. Szenvedve nyitta ki a szemeit, de amint realizálta, hogy nem a saját szobájában van, eszébe jutottak a történtek.

Sóhajtva és félve nézett körül, majd mikor éazrevette, hogy Logan a konyhában van, elsántított a fürdőszobáig. Elvégezve a dolgát nézett a tükörbe, és észrevette, hogy a fején egy kötés díszeleg, ami egy kis pöttyben átvérzett.

Nagyot sóhajtva lépett ki a fürdőből, de majdnem elesett, annyira megilyedt az ajtó előtt álló Logantől.

Tanára viszont megakadályozva esését fogta meg a derekát, majd eltámogatta a kanapéig.

-Kérsz egy teát? - kérdezte a lehető legkedvesebb hangon, amit produkálni tudott.

-Inkább egy kakaót. - szólalt meg halkan a lány. Logan némán bólintva eltűnt a konyhában, majd két perc múlva egy tányér rántottával és egy bögre kakaóval jött vissza.

Y/n némán kezdett enni, majd mikor megitta a kakaóját is, értetlenül meredt a tanárra.

-Mi az? - kérdezte Logan megunva azt hogy bámulják.

-Miért segített nekem? Folyton idegesítem, simán odhagyhatott volna megfulladni a folyosón. - közölte a lány. Nem kapott választ. Végül feladta hogy valaha is kaphat egy válaszfélét, és ő is csatlakozott az unalmas sorozat bámulásához.

-Miért mentettelek meg? - kérdezte aztán Logan, egy-két órával később. A tanuló érdeklődve kapta fel a fejét. - Mert szeretlek.-nézett Y/n szemébe Logan, várva az esetleges válaszokat.

Y/n elképedve meredt a mellette ülő tanárra, ami ezen muszáj volt elmosolyodni.

-Szeretsz? Szerelemből? - kérdezett vissza Y/n.

- Igen. - bólintott Logan.

A lány döbbenten meredt maga elé, majd hirtelen, mintha újraindították volna, szembekerülve Logannel megcsókolta. A tanár először lefagyott, majd belevigyorogva a csókba visszacsókolt, mellyel mindketten néma esküt tettek arra, hogy soha, de soha, semmi áron nem hagyják el egymást, és senki sem választhatja el őket egymástól.