Marvel Oneshots, Incorrect Quotes, Theories

Spiderson To Your Irondad 4#

-Rhodes - sóhajtott Tony - elcsesztem.

Pár másodperc csend, aztán:

-Mit is, Tones? - kérdezte értetlenül a vonal másik végén Rhodey.

Tony egy nyöszörgés és morgás közti hangot hallatott.

-Nemár, édes, a legjobb barátom vagy! Telepatikusan, vagy legalább egy sóhajomból tudnod kéne, mi bajom!

-Tony, nem egy tinifilmben vagy lányregényben vagyunk, szóval ne nyöszmorogj és magyarázd el mi van. - közölte a férfi.

-Mi az a nyöszmorgás?

-A hang amit kiadtál. - Tony szinte látta a szemei előtt Rhodey vállvonogatását.-Na,de magyarázd el mi van.

-Hát...tudod, mostanában Fury velünk akarja elkapatni Pókembert... És ömmm...Tudom ki Pókember. Azaz, most tudtam meg. - próbálta megmagyarázni a helyzetet Tony.

-Tovább. - mondta Rhodey.

-Szóval, Peter a plafonon lógott fejjel lefelé, és először azt hittem a laborban feltalálta magát és összedobott valamit de mivel csak velem volt a laborban és nekem segített ezért ez lehetetlen volt, és hát bevallotta hogy ő Pókember és én kiakadtam, amivel szerintem megsértettem a kölyköt, és most nem tudom mit tegyek szóval lejöttem a laborba. - hadarta Tony olyan gyorsasággal, hogy kész csodának tűnt az hogy Rhodey értelmezni tudta.

-Szóval röviden Pete Pókember, és mivel kiadtál azt hiszed megsértődött rád. - összegezte a férfi. - Figyelj, ilyenkor az ő korabeliek elmondják a barátaiknak hogy azok elvonják a figyelmüket és kerülnek vagy három napig, de Petert ismerve magát hibáztatja és szerintem azon pánikol hogy eltiltod a Pókemberkedéstől, szóval most este hagyd békén, holnap meg beszélj vele. Ha nincs ott a toronyban akkor valószínűleg figyelemelterelés reményében Pókemberként járja Queenst. Vagy egész New Yorkot. - darálta le Rhodey. - És legyél önmagad.

Pár perc csendes sokk, aztán:

-Wow. Kösz, Rhodes, nem tudom mi lenne velem nélküled. - mosolyodott el.

-Valószínűleg a legnagyobb baromságot csinálnád éppen. - válaszolt unottan az ezredes.

-Hé, költői kérdés volt! - kuncogott fel a zseni. - Na de, kösz a tanácsot. - mondta, majd egy elköszönés után Rhodeytól úgy döntött, hagyja hogy sodorja az ár és lesz belőle valami.

Az egész estét a laborban töltötte.
_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-
Peter másnap Harley üzeneteire ébredt, most éppen pedig a telefonja kezdett csörögni, Harley képével.

-Mi az? - morogta a telefonba nyűgösen Peter.

-Reggelt, Napsugár. Csak ellenőrzöm a helyzetet. - szólalt meg Harley.

-1. KIBASZOTT HAJNALI HÉT ÓRA VAN.

2. Ez a becenév honnan jött? - kérdezte Peter, mélyebbre fúrva a testét a matracban.

-Ummm, 1. Reggel hét, nem hajnali hét.

2. Onnan hogy mindenkit megmosolyogtatsz. - válaszolt ugyanúgy a fiú.

-És miért ébresztettél fel? - nyavajgott Peter.

-Azt hittem, nem akarod látni a többieket. De ha megint feszült helyzetbe akarsz kerülni, hagylak- kezdte mondani a monológját Harley.

-Nem, tényleg nem akarom. Javaslat? - kérdezte végre felülve.

-Pókemberként járőrözni Queensben egész nap. Jól hangzik? - kérdezte.