Marvel Oneshots, Incorrect Quotes, Theories

Spiderson And Irondad - MI TÖRTÉNIK?

Tony Stark most bármit megadott volna egy kis nyugalomért, de tényleg. Bármit.

Ezért is eltervezte, hogy nyugisan felkel, lustálkodik legalább még fél órát a meleg és kényelmes párnák és pokrócok között, iszik egy jó erős kávét, ami tutira nem fog hasonlítani Peter agyon cukrozott löttyére, lezuhanyozik, jó hosszan, élvezni fogja, sok időt eltölt azzal, hogy mit vegyen fel, mégha csak otthon is marad, talán meg is reggelizik, valami alap reggelit, és lemegy a laborba, hogy lefuttasson egy víruskereső programot J-n, és egy picit rendetrakjon.

Elvégre vasárnap volt, megtehette. Hiszen ő volt Tony Stark.

Ezután a tervei szerint egy film-maraton kapott helyet, egy csomó nasival, édességgel és üdítővel, valamint a többi Bosszúállóval, miközben végig Natashával és Stevvel fog csipkelődni valami értelmetlenség miatt, lehetőleg Peter segítségével, mert amelyik csapatban Peter volt, ott garantált volt a győzelem.

Már épp a reggelit fontolgatta, - 9:47-kor - és besétálva a konyhába már neki is kezdett volna egy egyszerű szendvicsnek, mikor meglátta Petert. És egy széket.

Ami hirtelen előtűnt, majd újra hűlt helye volt, majd megint látható lett. És ezt folytatta körbe-körbe, mint valami bebuggolt játék.

-Oké. - dörzsölte meg az orrnyergét fáradtan. - Mi a fasz baja van a székemnek?

-Oh, jó reggelt, Mr. Stark. - válaszolta Peter vidáman, rá sem nézve. - Hogy van?

-Ömm, jól? Mi a rákot látok éppen? Mi történik a konyhámban? - kérdezett rá újra Stark.

-Ugye tudja, hogy ez így nem helyes? - motyogta Peter.

-Má-mármint mi nem helyes? - ráncolta a szemöldökét Stark értetlenül. Úgy érezte, az egész világ felfordult, és olyan cifrát tudna káromkodni, hogy Rogers tízszer egymás után kidobná az ablakon, és utána ordítaná a híres 'Hogy beszélsz?!' dumáját.

-Az 'ömm' a mondat elején. Nem helyes. - vont vállat Peter, megkeverve a bögréjében gőzölgő kávét, le sem szakítva a tekintetét az eltűnő és visszatérő székről.

-Peter, M-MI TÖRTÉNIK? - kérdezte harmadszorra is a zseni, totál káosszal a fejében. Mégis mi történt? Miért csinál...
akármit is az ő széke?! Az egy élettelen tárgy, basszameg! És Peter miért ilyen nyugodt?!

-Ja, az egyik székünk elkezdett ki- be ugrálni a valóságunkból. - mondta a tini egy pillanatra felnézve, belekortyolva a kávéjába, amit Tony jóindulattal is csak cukros, színezett és meleg vizes tejnek tudott nevezni, majd visszavezette a tekintetét a bútorra, és érdeklődve figyelte.

-A mi valósá- Mi?! - akadt el Tony újra.

-Dolgoznia kellene a dadogásán, Mr. Stark. - jegyezte meg a barna fiú felülve a pultra.

-Peter, épp egy FIZIKA TÖRVÉNYEIT MEGSZEGŐ SZÉK VAN A KONYHÁNKBAN! - hördült fel Vasember.

-Ezen a síkján. - javította ki a Parker fiú a mentorát a lábait lóbálva.

-Ezen a síkján?? Hogy mivan?! - nyögte megrökönyödve a férfi.

-A létezésnek ezen a síkján. - bólintott Peter. - És azt hiszem, ez ugyanolyan szintű történés, mint egy Boltzmann-agy létrejötte. - mondta lazán tovább tanulmányozva a továbbra is el-eltűnő széket.

-Egy mi? - mormogta totál összezavartan a milliomos. - És miért ennyire hangos?! - akadt ki mégjobban.

-Egy Boltzmann-agy? Az egy lehetőség arra, hogy egy agy teljesen spontán módon jöjjön létre. - magyarázta teljes beleéléssel a fiú. - Azt hiszem, ez hasonlít a legjobban. Bár kevés az esélye mindkettőnek. - gondolkodott el a fejét oldalra döntve.

-Peter, mégjobban össze akarsz zavarni?! - nyöszörgött Tony, révén képtelennek arra hogy megértsen ebből valamit is.

-Kivéve, hogy szerintem inkább analógiára alkalmas. - ignorálta mentora szavait Peter. - Szerintem enek nem így kéne  működnie.

-Na nem mondod, észlény. - morogta Tony.

Csend, majd:

-Meg akarom fogni.

-PETER! NEM!

-De kajak. Mi történne?

-INKÁBB NE derítsük ki. - vágta rá Tony.

-Mint mondtam, ennek a fizikai megnyilvánulása elég ritka, közel a nullához. - darálta le a göndör hajú tinédzser.

-Na és? Csak a tudomány miatt akarod kockáztatni a- az akármit is?! - kérdezte kétségbeesetten és aggódva az idősebb.

-Igazi hős lennék. Mint ön. Ön is mindig a tudomány miatt csinál dolgokat, Mr. Stark. - közölte.

-Úristen, rossz példát mutatok a kölyöknek. - suttogta halálra váltan magának Stark.

-Talán kapnék egy Nobel-díjat. - folytatta Peter a gondolatmenetet.

-És hogy a francba dokumentálnád a fenomenális élményeid, Peter? - támaszkodott neki a pultnak a playboy is, hogy ne essen össze a következő meglepetésrohamnál.

-Ez igaz. Szerezhetnénk egy kötelet.

Megint csend.

-Peter, ki kell vinnünk ezt a házból. - közölte Tony, és remélte hogy a kölyök végre megérti....az akármit is. Amit épp magyaráz, fasz tudja.

-El tudja képzelni ez hova teleportálhat? Millió fényévekre lévő valóságok is lehetnek a túloldalán! - csillant fel a fiatal fiú szeme.

-Peter. Ez egy szék.

-Egy valóságokban ugráló szék, Mr. Stark.

-Azt akarom hogy kikerüljön a házamból. Üsd meg valamivel. - pánikolt be az emberbarát zseni.

-Nos, az okozhatna egy fekete lyukat is. - közölte szenvtelenül a fiatal.

-HOGY MI?

-Úgy értem, tényleg, a tudatlanság! Honnan tudja, hogy irányítható? - nézett rá azokkal a csokoládébarna szemeivel Peter. - Nem is tudjuk, hogy ez a valami mit okozhat.

-Peter, mivel van dolgunk?! - kérdezte idegesen Tony.

-Csak mondom! Gondolja át. - tette fel a kezeit a fiú, felhajtva a maradék édes löttyöt a bögréből. - Merthát, ha egy ilyen dologgal van dolgunk, gondolkodjunk mielőtt cselekszünk. Nem ártana.

-Peter. Te voltál az, aki meg akarta fogni. - szívta be a levegőt élesen Tony, és érezte, hogy kezd őszülni. Kész szerencsének érezte, hogy megtámaszkodott.

-Nem tetszenek a visszaszólásai, Mr. Stark. A saját szövegemet használja fel ellenem. - motyogta Peter, majd témát váltott. - Azon gondolkodtam, vajon milyen magas galaktikus radioaktivitást sugároz most ez a szék.

-Hívom a rendőrséget. - mordult fel a zseni, bosszúsan csettintve a nyelvével.

-Ó. Mit fognak tenni? Letartóztatják a széket? - kérdezte szarkasztikusan Parker, miközben a Jóisten se tudja honnan elővett egy tányér meleg és friss tojásrántottát.

-NEM TUDOM, PETER! MÉGIS MIT CSINÁLJAK, MIKOR EGY RADIOAKTÍV SZÉK KI- BE UGRÁL A MI VALÓSÁGUNKBÓL OTT, AHOL ESZÜNK?! - borult ki újra a playboy.

Peter unottan bámult vissza a mentorára, miközben a szék egyre furább és hangosabb hangokat adott ki. Mindketten odakapták a fejüket.

A szék pattogott, recsegett, mintha egy laggoló játék része lenne, majd egyszer csak eltűnt. Semmiből semmi, ott se volt a Bosszuállók fő konyhájának étkezőasztala mellett. Hűlt helye volt, elnyelte a föld.

-Nos, tessék, Mr. Stark. Radioaktív valóságokban ugráló szék nélküli konyha. Egészségére. - szállt le a pultról a fiú rugalmasan. - Megyek, szerzek még egy kis kávét. - azzal nyugodtan kisétált a konyhából, otthagyva egy teljesen összezavarodott Anthony Edward Starkot.