Tudooom, sok van belőle, vagy egy tonna, de hát ihlet a másik könyvemhez nem jön, szóval lesz itt minden, ami kialakul a kis buksimban.
Külön köszönet a borítóért Alice_lol_Reed-nek, imádlak! <33
Téma: Miután Wanda és Ben már nagyon közel járnak Frey megtalálásához, belebotlanak pár akadályba, amiknek Benhez van köze. Sikerül időben az iskolához érniük?
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Wanda szemszögéből:
A biztonság kedvéért még kétszer ellenőriztem az üzenetet, és kiderült, hogy holnapra, reggel hatra kell az iskola elé jutnom. Bennel kivettünk egy szobát, és megegyeztünk abban, hogy holnap reggel ötkör elindulunk. Sóhajtva dőltem bele a meglepően puha ágyba, pont mikor Ben belépett a szobába.
-És akkor most...várunk?-kérdezte leülve a kanapéra.
-Pontosan. Várunk. - sóhajtottam jólesően.
Jó pár óráig elbeszélgettünk, majd éppen amikor kiléptem az újdonsült ruháimban a fürdőből, hirtelen kitörött az ablak és lövöldözni kezdtek ránk. Ben ilyedten nézett velem farkasszemet ahogy lebuktunk egy újabb golyóáradat elől.
-Van egy tervem! - kiáltja nekem hirtelen. Figyelmesen hallgatom. - Te bekerülsz a hátuk mögé, én addig elterelem a figyelmüket, míg te hatástalanítod őket!-magyarázza meg, én pedig átgondolva a dolgot bólintok, és mikor leadja a jelet, mögéjük teleportálok, majd manipulálva az agyukat megtudok pár dolgot mielőtt kiiktatnám őket.
-Őrült rokonjaid vannak. - jegyzem meg lihegve a most mellém érkező fiúnak, miközben visszalépek pár lépést.
-Miért? - kérdezi meg.
-Mert ezeket az embereket Gerard bácsikád küldte. - közlöm vele.
-Hát akkor komolyan gondolta?-kerekedtek el a szemei.
-Nem tudom, nekem nagyon is komolynak tűnik az, ha valaki bérgyilkosokat vesz fel csak hogy megölesse a fiát. - bólogatok, majd lerogyok a törmelékek közé. Nem sokkal ezután meghallom a harang éjféli dallamát, és fájdalmas hangon nyögök fel. - Ma sem alszom. Megsérültél? - néztem rá kérdőn, begyógyítva a karomon ejtett kisebb vágást.
-Hát, a jobb karom eléggé fáj. - válaszolt lihegve. Én az említett testrészre nézve észrevettem egy nagyobb vágást, amit be is gyógyítottam, majd feltápászkodva Benre néztem.
-Na most hova megyünk? - tettem fel a kérdést, leporolva a ruhámat.
-Hol is vagyunk pontosan? - érdeklődött a mellettem álló fiú.
-Valahol. - válaszoltam értelmesen. - Valahol Londonban. - tettem még hozzá, majd elindultam előre. Most először életemben bántam, hogy nem szoktam magamnál hordani Tony mindenálló kütyüjeit, mivel tönkrement a telefonom.
-Most mit fogunk csinálni? - kérdezte Ben azt ami percek óta a fejemben motoszkál.
-Hát először is eltűnünk innen, mert a riporterek még egy ártatlan kislányból is Sátánt csinálnak. Utána meg keresünk egy helyet ahol alhatunk. Meg szerzünk egy telefont. - vázoltam fel a tervemet, miszerint ma még tudok aludni legalább 3 órát.
