Marvel Oneshots, Incorrect Quotes, Theories

Stony 2/2

Helló, ez a Stony oneshotomnak a folytatása, remélem tetszeni fog. Ha nem szimpi a dolog, hajts tovább. Köszi❤️

Steve szemszöge:

Nos, mióta együtt aludtunk, sokkal többször bámuljuk egymást, keressük egymás társaságát. Egy ideje viszont túl nagy a feszültség. Mindkettőnkben. Vagy veszekszünk, vagy közel kerülünk ahhoz, hogy megcsókoljuk egymást, de mindig valamelyikünk véget vet ennek. A vitáknak általában én, a majdnem csókoknak pedig Tony. De ettől még esténként valahogy mindig egymás mellett kötünk ki.

Jelenleg egy vitán vagyunk túl, duzzogva ülünk a kanapé két legtávolabbi pontjában. A többiek a városban találtak maguknak programot, ugyanis nyár lévén egy csomó rendezvény van. Azt is tudjuk, hogy Wanda, Piet, Visio és Peter egy koncerten lesznek, ami egy hetes.

Már éppen megszólalnék, hogy béküljünk ki, mint általában, azonban félbeszakít a csengő, majd P.É.N.T.E.K hangja.

-Mr. Stark, valaki csomagot hozott önnek.

Meglepődve állt fel, ezekszerint nem várt postát. Érdeklődve indultam utána, a liftbe beszállva azonban kicsit kínos lett a helyzet, ezért meg kellett szólalnom:

-Bocsánat.

-Steve, nekem kéne bocsánatot kérnem...-sóhajtott, majd rám bézve ezt mondta:

-Sajnálom, hogy tahó voltam.

-Meg van bocsájtva. - jelentettem ki mosolyogva, amivel az ő arcára is mosolyt csaltam.

Ekkor azonban kinyílt a lift ajtaja, és kilépve rajta a bejárathoz siettünk. Kinyitva az ajtót csak egy kosárral találtuk szembe magunkat, mire Tony szólt P.É.N.T.E.K-nek, hogy ellenőrizze a csomagunkat.

-Életjeleket észlelek, uram, és egy levelet önnek címezve.-válaszolta a mesterséges intelligencia.

Furcsállva vettem fel a kosárkát, majd megengedve Tonynak, hogy húzza el az anyagot együtt lepődtünk meg:

A kosárban egy kb. egyéves csecsemő volt, mellette egy levéllel. Rögtön felismertem Pepper írását, ezér kivéve a babát a kosárból, a levéllel együtt hajoltam Tonyhoz, hogy el tudjuk olvasni.

Kedves Tony!

Ő itt a te kislányod. A neve Morgan, szeptember 28-án lesz egy éves, remélem jól gondját fogod viselni.

Pepper.

Ennyi állt benne, semmi több. Egy rövid levél, mégis egy csomó információ. Sokkoltan meredtünk a kislányra, aki nevetve nyújtotta felém kis kezecskéit. Tonyra nézve kérdeztem meg:

-Szeretnéd megfogni?

A zseni csak némán bólintott, majd a kezébe véve a csöppséget kezdett beszélni hozzá:

-Szia, Morgan. Én vagyok az, apu...Szerencsés egy gyerek vagy. Maga Tony Stark kislánya! - mosolygott rá a picire.

Ebben a percben a kis Morgan viszont úgy döntött, hogy ő álmos lesz, tehát rögtön beszállva a liftbe kerestünk neki egy alkalmas helyet az alvásra. A megtisztelő feladatot a kanapé látta el.

Tony szemszöge:

Amint megláttam a kis csöppséget, az én kislányomat, tudtam, hogy mindent meg fogok neki adni, amire szüksége van. Én akartam lenni a legjobb apuka a világon az én kis Morganem számára.

Amint elaludt, kiadtam P.É.N.T.E.K-nek az utasítást, hogy miket vegyen, és fáradtan ültem le Steve mellé.

-Egy kakaót? - kérdezte pimaszul vigyorogva.

Mogorván néztem rá, de végül sóhajtva bólintottam. Pár perc múlva két bögre kakaóval tért vissza. Akárhogy is küzdöttem ellene, pár szokását átvettem. Hirtelen ötlettől vezérelve Steve vállára hajtottam a fejem, ő pedig átkarolt, és együtt néztük az aranyosan szuszogó Morgant. Óvatosan a kezembe véve kezdtem simogatni, majd mégjobban Stevere dőlve néztem az én kis kincsemet tovább.

Pár perc múlva leraktam, hagy aludjon nyugodtan, én pedig Stevevel szembe fordultam. Elhatároztam, most vagy soha, de elmondom az érzéseimet.

-Steve?

-Igen?

-Mondanom kell valamit...Kimehetnénk? Nem szeretném felébreszreni Morgant.

Steve csak bólintva egyet jött utánam. A konyhában kötöttünk ki, egymással szemezve.

-Mit szeretnél? - kérdezte végül.

-Én— nagyot sóhajtottam,majd emlékeztettem magam: most vagy soha. - Én szeretlek. Szerelmes letten beléd, Steve, és ez nem egy hülye fellángolás, az istenért is, belédestem!-hadartam egy szuszra, a hangom a végére egy kicsit kétségbeesetten csengett.

Steve elképedve meredt rám, majd mikor már kezdtem volna szabadkozni, magához rántott, és olyan szenvedélyesen, édesen és szeretetteljesen csókolt, hogy beleszédültem, ezért a trikójába kapaszkodva karoltam át.

-Én is Tony. Én is szeretlek.-mondta mosolyogva, amint elváltunk. Én elpirulva a mellkasába rejtettem arcomat, majd visszaülve a kanapéra beszélgettünk addig, míg el nem aludtunk. Így alakult meg a kis családunk: Morgan, Steve és én.

_______________________________________

Helló, aki végigolvasta, annak remélem tetszett, ezzel be is fejeztem ezt a Oneshotot.