Marvel Oneshots, Incorrect Quotes, Theories

✨Sam Wilson✨

SofiCarpenter-master - nek :D

_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_

Jenna Petersen vagyok, személyesen. A Bosszúállókkal élek, és épp kezdek kiborulni, de pillantsunk vissza a múltba, hogy megértsétek, mi is folyik itt éppen.

A H.Y.D.R.A. tulajdonát képeztem, mióta az eszemet tudtam, és öt éves koromban kezdtek kiképezni és egyben kísérletezni is rajtam. A kiképzésem egy csomó mindent magába foglalt, így tudok a világ összes nyelvén hibátlanul, az összes küzdősportban profi vagyok, és hibátlanul célzok, valamint programozásban még Starkot, Petert és Shurit is legyőztem. Kínzásom egészen 16 éves koromig tartott, amikoris a kísérlet sikeres volt - vagyis annak hitték - és kisütötték az agyam, hogy engem is bevetésekre küldhessenek. A nevem pedig Sötét Sárkány, azaz Draco Tenebris lett. Négy évig minden simán ment (már amennyire a H.Y.D.R.A-nál simán mehetnek a dolgok), aztán kezdett megmutatkozni a kísérlet szerezte erőm mellékhatása. Azaz: ha kiborultam vagy agresszív voltam, egy vérengző szörnyeteg lettem. Ezzel már nem csak ártatlanokat öltem, hanem a vezerők nagy 'örömére' az agyam kisütése előtt pár H.Y.D.R.A-s alkalmazottat is.

Szereztem pár szép sérülést, aminek a hegei még láthatók, és a jobb lábam térdtől lefelé vibrániumból van-egy büntetés alkalmával szereztem, mivel nem mindig tudtam kontrollálni az erőmet. Ezután még öt évnek kellett eltelnie, hogy a Bosszuállók rátaláljanak a bázisra, ahol engem tartottak, ezután pedig hosszú hónapokig próbálták kiszedni a fejemből a programot-a procedúra közben új vibránium lábam lett, kétszer beleturkáltak az agyamba(egyszer Wakandában, egyszer Szingapúrban), és majdnem megöltem Nick Furyt, aki alapból bökte a csőröm, de azért még odajött hozzám idegesíteni engem. (Egyébként most sem nagyon kedvelem.)

Majd végre kiiktatták a programot, több mint egy és fél év után.

Ekkor költözhettem be a Bosszuállókhoz végérvényesen, ahova hamar beilleszkedtem, és akihez a legjobban kötődtem, Sam Wilson lett. Mindig sikerült megnyugtatnia, és sok közös témánk is volt, ugyanakkor órákig tudtunk veszekedni egyes dolgokról-így szép lassan beleszerettem.

De hiába, hogy a program eltűnt a fejemből, nyugis életem volt a Bosszuállókkal és megtaláltam életem szerelmét, a másik, vérengző énem megmaradt, valamint az erőmet még mindig nem tudtuk meghatározni-Wandáéhoz hasonló, ahogy Strange és Loki erejéhez is hasonlít.

És elérkeztünk a jelenbe. Az állapotom romlott, mivel már a legkisebb pánikolástól is bekattanhattam, és épp három nagy problémám volt:

1. Kitört az erőm mikor rémálomból ébredtem, ezért romos volt a lakosztályom;

2. Nem találtam a telefonom, hogy felhívhassam Samet vagy akárkit;

3. PÁNIKOLTAM. És kezdtem bekattanni.

Ehhez pillanatokon belül hozzáadódott, hogy nem akartam kora reggel bajt okozni, meg úgy semmikor sem, és kezdtem egyre jobban bepánikolni, miközben már néhány másodpercekre éreztem, hogy ölni akarok és harcolni, ami mégjobban megilyesztett. Próbáltam lenyugtatni magam, miközben imádkoztam, hogy Sam valami csoda folytán feltévedjen hozzám, és reméltem hogy nem veszi át az uralmat a másik énem.

Sam sam-szöge(borzalmas, tudom, de legyen itt valami vidám is ezután :D)

Épp a bevásárlásból értem haza, mert Jen tegnap feldobta az ötletet, hogy filmezzünk, szóval én, logikus ember lévén mentem, és elköltöttem Stark pénzéből egy keveset (mondom KEVESET!), és konkrétan annyi nassolnivalót vettem, hogy még az Agardiak is megélnének belőle gond nélkül, plusz még maradna is.