Marvel Oneshots, Incorrect Quotes, Theories

Peter Parker-Túl Sok...

Egy oneshot, ahol Peter RSD-ben szenved (Rejection Sensitive Dysphoria) és rossz napja volt, csakhogy a Bosszuállók sem vannak valami jó kedvükben.

Megjegyzem, ez a oneshot egyrészt az én érzelmeimet tükrözi, mivel egymást követték a nehéz napok mostanában, másrészt pedig csak írtam a fejem után, ha pontatlanság történt valahol, szóljatok!

/|\°°/|\

Peter Parkernek, ha lehet így mondani, nem ez volt élete legjobb napja. Már eleve rossz kedvvel kelt fel, amit később meg is bánt, mivel a reggele egy szerencsétlenségsorozatból állt, de hogy még a Bosszuállók is így reagáljanak...

Na de, ne szaladjunk ennyire előre. Kezdjük szépen azzal, ahogy aznap hajnalban az ébresztő 5:30-kor őrülten csörögni kezdett, mintha csak meg akarná őrjíteni a körülötte lévőket is, majd mikor Peter, reggel lévén még nem épp figyelve a szupererejére lecsapta, nem számított arra, hogy eltörik egypár bútordarab. Szóval rögtön, mikor meghallotta a reccsenéseket, felült, és kikerekedett szemekkel nézett a törött éjjeli szekrényre, majd a kis darabokban heverő ébresztőre. A sokk alól kijőve aztán hálát adott az összes létező istennek, hogy az RSD-je nem épp látszott aktívnak aznap (később ezt a gondolatát megcáfolta saját maga), és nem fakadt sírva csak a gondolattól is, hogy valami miatta törött el. Szerencsétlenségét folytatva esett be a fürdőbe, majd jó pár elesés, káromkodás és pár zúzódás után bejutott a zuhanyfülkébe, ahol a sampon kétszer is a szemébe ment, vagy nyolc percig kellett álligatnia a hőmérsékletet, és ennek tetejébe még meg is csikarta magát, több helyen is. Nagynehezen felöltözve aztán kilépett a konyhába, ahol azonban üresség várta, emlékeztetve őt arra, hogy May még a szülinapját is végig fogja dolgozni, akárcsak az egész hetet. Morogva megevett egy szelet valamivel megkent kenyeret, és iskolába indult, nem elfeledkezve arról hogy ezután már csak 1 hét múlva megy vissza a kis lakásba, ugyanis Tony leegyezte Mayyel. Az úton vagy ezren ordibáltak rá, csak mert él, vagy százan próbálták pofára ejteni, és még elviselte Flasht és Ned idegesítő kérdéseit is. Aznap mintha a tanárok is sokkal többet idegesítették volna, és legszívesebben ordított volna, ahogy az RSD lassan felkúszott az agyáig, de nem tehette. Teljesítenie kellett kötelességeit.

A tanárok megállás nélkül csesztették, ott forgatták meg benne a kést ahol érték. Már épp azon volt, hogy inkább egy igazolatlan, minthogy bentmaradjon az órán, vagy egyeltalán az iskolában, mikor kicsengettek végre - a harmadik óráról.

/|\°°/|\

Az utolsó órájuk előtti szünetben történt, hogy Flasht hirtelen idegesíteni kezdte a tény, miszerint máma még nem okozott különösebb bajt a Parker fiúnak, ezért aztán, megkeresve Petert, aki nyugodtan várt Nedre, el is kezdődött a művelet. Ütni-verni kezdte szegény diákot, és Peter persze ragaszkodott az elvéhez, miszerint ha védekezik, könnyen kiderülhet hogy ő Pókember, ezért szépen visszafolytva a könnyeit vagy reakcióit kuporodott össze a földön, mikor a zaklatója abbahagyta végre a bántalmazását.

Peter az utolsó óráját félájultan töltötte, majd minden létező dologba beleütközve kitámolygott az iskolából, és a torony felé vette az irányt, mivel semmi kedve nem volt Happy mogorvaságához. A toronyba érve felfordulás fogadta, majd Nat a kezébe nyomta a Pókruhát azzal, hogy öt perce van, aztán indulnak. Morogva és sziszegve küzdötte magára a szerkóját, majd már ment is a Bosszuállók után, annak ellenére hogy az egész teste fájt, mintha csak égne.

-Peter, bal oldal! - kiabálta Clint, aminek köszönhetően nem nyársalták fel. Az egész csapat őt ugráltatta épp, mit csináljon, hogyan és miért, mivel ő a 'barátságos Pókember aki néniket segít át az úton'. Elege volt, de emberek életei múltak ezen, szóval lazán bedugva a füleseit elindított egy random lejátszási listát, és így hsrcolt tovább, persze a többiek nemtetszésére.