Tudooom, sok van belőle, vagy egy tonna, de hát ihlet a másik könyvemhez nem jön, szóval lesz itt minden, ami kialakul a kis buksimban.
Külön köszönet a borítóért Alice_lol_Reed-nek, imádlak! <33
Téma: A főszereplőnk, aki történetesen lány, magával hordozza a tér kövét, ám Thanos a csatában legyőzi. Wanda, hogy valamivel orvosolja fájdalmát, egy burkot hoz létre, ahol békésen és boldogan élhetnek a főszereplővel. De egyszer csak Wanda ereje fogyni kezd: napról-napra egyre károsodik a burkolat, meg-megszakad, míg végül teljesen szétfoszlik. Ám mielőtt még teljesen semmivé válna, a főszereplő megigéri, hogy várni fogja Wandát ott, ahol örökkön örökké békességben fognak élni.
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Y/n szemszöge:
Éppen nyugodtan vásároltam, amikor Tony szólt, hogy jönnöm kéne. Igen, Tony úgy, mint Tony Stark. És igen, bosszúálló vagyok. És igen, én vagyok Y/n Niemi, a tér kövének őrzője. Régen mindegyik kőnek volt egy őrzője, de csak az én családom élt túl minden háborút. Most pedig rajtam volt a sor. Thanos egyre közeledett, még ma meg fog érkezni, és nekem meg kell védenem a tér kövét. Ha kudarcot vallok, az azt fogja jelenteni, hogy nem vagyok elég méltó a Niemi névre.
Éppen a ruhámat vettem magamra, jó, már csak igazgattam, amikor Wanda, a legjobb barátnőm ezen a világon benyitott.
- Szia, Wanda. Mi szél hozott? - néztem rá a tükörben.
-Thanos mindjárt itt lesz, Y/n. - sóhajtott. Hallottam, hogy nagyon aggódik, ezért felé fordultam.
-Mi nyomja a lelked, Wan? - öleltem meg.
-Én csak....Csak nem tudok nem arra gondolni, hogy elveszítem valamelyikőtöket. Ti vagytok a családom... - nézett mélyen a szemembe.
-Wan, nem lesz semmi gond. - mosolyodtam el. - Úgy szétrúgjuk Thanos hátsóját, hogy csak úgy menekülni fog!
-Jó. Hiszek neked. De vigyázz magadra, világos? - kérdezte.
-Mint a vakablak. - szalutáltam vigyorogva, majd komolyra véve a témát Tonyékhoz siettünk, akik gyors megbeszélést tartottak.
Miután ezzel végeztünk, magabiztosan, mégis idegesen vártam a harcot. Sosem volt az én műfajom a dolog, de jó voltam benne. Sőt, a legjobb. Az évek alatt számos szervezetnél fejlesztették a harcképességem, a legjelentősebb fejlődést mégis a Souls nevet viselő szervezetnél fejlődtem a legtöbbet, ahol hideget, meleget is kaptam egyaránt.
Az emlékeimből egy kisebb földrengés szakított ki. Thanos megérkezett, és kicsit sem látszott rajta, hogy félne.
Fél óra múlva már rég harcoltunk, s én minden erőmmel azon voltam, hogy Thanos távol maradjon tőlem, s ezzel együtt a kőtől is. Ide-oda teleportáltam a kő segítségével, de mivel nem sokszor használtam ezt a képességet, mindig meg kellett állnom feltöltődni.
Azonban egyszer rossz helyre teleportáltam. Thanos ott állt, és csak nézte a csatát. Semmi mást nem csinált. A félelmem megbénított, már csak abbam tudtam reménykedni, hogy nem vesz észre, amikor megszólalt.
-Y/n Niemi, Aarselar Niemi lánya. Kitűnő harcos. A tér kövének őrzője. És most itt áll, félelemben, védtelenül. Mily' irónikus ez a sorstól, nem igaz, Y/n? Vagy szólítsalak inkább...Freyának? - fordult meg.
-A Y/n - t jobban szeretem. - jött vissza a bátorságom hirtelen.
-Y/n, ha ideadod a térkövet, nem esik bántódásod. Ahogy a többi kis barátodnak sem.
-Persze. Higyjem is el? - itt kezdtünk harcolni, majd azt vettem észre, hogy a csatatér közepén vagyunk. Csak egy pillanatra lankadt a figyelmem, de Thanos kihasználta. Kitépte a követ a mellkasomból, és vérző sebbek a földre dobott. Levegő után kapkodva, pánikolva néztem körbe, majd meghallottam Wanda kiáltását.
-Y/n! - hirtelen termett mellettem. Az ellenség már nem foglalkozott velünk, megszerezték, amit akartak, elindultak a hajójuk felé.
Ezután nekem végleg elsötétült a világ, örökre.
Külső szemszög:
Egy hónap telt el Y/n halála óta. Wandát érintette a legmélyebben. Éppen ezért nagyon fájt neki, mikor megtudta, hogy Y/n csak egy töredékén mondta el a történetének.
Ugyanis Y/n Freya Niemi a Marsadol néphez tartozott, ahonnan kikerültek az őrzők, végül csak az ő családja maradt. Ő volt a hercegnő, a trónörökös, és még sok más dolog.
Wanda ezt nagyon nehezen dolgozta fel, majd egy nap eltűnt, és létrehozott egy saját valóságot, amibem boldogan élhet végre. Két éve tűnt el, s mindenki azt hiszi, hogy halott.
Itt tartunk most.
Wanda szemszöge:
Boldogan huppantam le Y/n mellé, hogy filmezhessünk, s hogy végre nyugtom legyen a gyerekektől, akikre vigyáztam ma.
-Mit nézünk? - vettem ölembe a pattogatott kukoricát.
- Szemtanúk. A kedvenc sorozatunk. - vigyorgott rám.
-Szuper. Imádlak. - dőltem hátra megkönnyebbülten. Később elköszöntünk, majd elmentünk aludni.
Másnap émelygéssel keltem. Nem volt szokatlan ez számomra, az utóbbi időben egyre többször történt ez.
Így történt, hogy Wanda figyelmen kívül hagyta az émelygését. Néha néha olyan volt, mintha a tévében megszakadt volna a kép, de betudta a fáradtságnak.
Óriási hiba volt részéről.
Egy reggel arra kelt, hogy fáj mindene, és hányingere van. Gyorsan felöltözött. Sikításokat hallott az utcáról, kiszaladt az utcára. Az utca vége felé fordult, azonban érezte, hogy alig van ereje.
Megdöbbentő látvány fogadta: a létrehozott világa, a burok, amelyet ő éltetett, bomladozott. Ilyedten kapott a mellkasához. Égetett belülről. Rémülten futott be, ahogy látta, hogy körülötte az emberek eltűnnek.
-Y/n!!-kiabálta.
-Igen? - termett hirtelen előtte a lány.
-Mi-mi történik? - kérdezte remegő hangon. Tudta magától is, de nem akarta elhinni.
-Az erőd fogy. Szétbomlik a világ, amelyet létrehoztál. - körülöttük káosz volt. - El fog tűnni. Ha nem segítesz rá, lehet elveszted az erőd.
Sokkoltan meredt maga elé. Nem akarta elfogadni.
-Nem akarlak ekveszíteni... - csorogni kezdtek a könnyei. Egyre jobban hasogatott a feje, homályosabban látott. Mielőtt végleg elájult volna, Y/n hangja csendült fel:
-Engedj el. Mindig veled maradok, éd várni fogok rád az örök béke és nyugalom földjén...
Ezután elájult, édes tudatlanságba esett. Egy fehér szobában kelt fel:
