Szerelem jégbe fagyva

23. Edzőgondok - Október 17. (Szerda)

Mia szemszöge

Kedden a suli után Tamara azzal keresett meg, hogy ma, azaz szerdán, hiper-szuper fontos beszéde van velem, így a lelkemre kötötte, hogy semmiképp se késsek a délutáni edzésről. Fogalmam sem volt, mi lehet ennyire fontos, de biztosítottam róla, hogy időben ott leszek.

A keddi napom egyébként szokatlanul nyugodtan telt, egész álló nap azt hallgattam, ahogy Kelly-nek be nem áll a szája, és ömlengve meséli el újra, meg újra a hétfői randiját Spencerrel. Állítása szerint nagyon jó hangulatban telt, jól szórakoztak, és úgy érzi, közelebb kerültek egymáshoz. Ennek igazán örültem, hisz titkon - vagy hát annyira nem is titkon - arra vágytam, hogy ők ketten egymásra találjanak és egy párt alkossanak a jövőben.

Raymond egyáltalán nem keresett, sőt, még felém se hederített. Nagyon komolyan gondolhatta ezt a "remélem, majd egyszer meg tudsz nekem bocsátani" dolgot, mivel szemlátomást eléggé kerülte a társaságomat. Feltételezem mindezt azért, hogy időt adjon nekem, amit igencsak értékeltem vele kapcsolatban.

Ambar egy kisebb betegség után viszont ismét előkerült, csodálkoztam is, hogy miért nem zaklat minden hülyeséggel, de kiderült, ezért nem. Érződött rajta, hogy még nincs formában, hisz szinte minden támadása és gúnyolódása lepattant rólam. De az is lehet, hogy épp egy újabb gonosz terv kieszelése közben van, ezért nem tulajdonít akkora figyelmet annak, hogy lejárasson ország, világ előtt, ahogyan azt szokta. Mindegy.

Szóval épp a csarnok felé slattyogtam, ahogyan azt Tamara kérte, és pontban délután négykor be is léptem a jégpálya ajtaján. Azonban Tamara egyből közölte, hogy ma semmiféle jeges edzést nem fog tartani, így hát a konditerem irányába kezdett el tessékelni. Igazán nem értettem, hogy mi is történik pontosan, mivel a kondis edzéseim csak fél héttől kezdődnek, előtte pedig Tamarával szoktam lenni. Sodródva tehát az árral, követtem végül az edzőmet, aki úgy rohant előttem, mintha valaki hátulról kergetné egy... bármivel, amivel valakit agyon lehet csapni, vagy esetleg le lehet szúrni. Bent a teremben Alex fel-alá járkált, kezeit a háta mögött összekulcsolva tartotta, fejét és szemeit pedig a földre tapasztotta. Érkezésünkre azonban felkapta a tekintetét és mosolyogva üdvözölt.

- Sziasztok!

- Halihó! - köszöntem neki vidáman, majd váltottunk két puszit egymással.

- Mi a helyzet? - kérdezte, miközben leült egy leterített pilofoam szönyegre.

- Semmi különös - feleltem, majd a példáját követve, én is leültem mellé.

- Na jó, ha kicsevegtétek magatokat, akkor igazán elkezdhetnénk beszélgetni a fontosabb dolgokról is - tapsolt egyet Tamara határozottan, mire Alex felsóhajtott.

- Valami... Gond van? - kérdeztem tanácstalanul.

- Hát... Olyasmi - válaszolta Alex, miközben fancsali képet vágott.

- Mi az?

- Tudod, Mia, májusban lesz a világbajnokság - kezdte Alex, mire biccentettem egyet.

- Igen, tudom.

- Amire nagyon sokat kell készülni - folytatta.

- Igen, tudom - ismételtem. - De mi ez a köntörfalazás? - kérdeztem összeráncolt szemöldökkel. Nem tudtam, hova akar kilyukadni Alex. Ő csak elhúzta a száját és Tamarára pillantott.