Szerelem jégbe fagyva

9. Baleset és meghívás - Szeptember 14. (Péntek)

Mia szemszöge

Reggel fáradtan keltem fel az ébresztő hangjára, mivel Kelly-vel tegnap késő estig sorozatot néztünk. Mindketten elkészülődtünk, majd lebaktattunk az első óránkra.

Egész nap alig történt valami, igazából minden a szokásos volt. Raymond az agyamra ment, Ambar megint kicsinált, Kelly pedig próbált összeszedni a padlóról. Tamara és Alex gyötörnek az edzéseken, Ambar henceg az edzéseken, Ambar a fejemhez vágja, hogy még mindig nem voltam jégen, Ambar közölte, hogy szerinte nagyon jól fogok teljesíteni a Farkasok első hazai meccsén, amikor a nagyszünetben előadom a csodálatos kűrömet, Ambar szerint tuti elnyerem a legnagyobb esés díját, majd hozzátette, hogy "ja, nemis, azt már tavaly decemberben elnyerted", Ambar szekál a harisnya miatt...és... És szerintem ennyi. Szóval kb az egész napom Ambar beszólogatásainak hallgatásából áll. Imádom...

Raymond pedig... Nem is tudom. Hétfő óta nem nagyon beszéltünk... Mármint... Ugyan úgy Szöszizik, kacsintgat, bókol meg minden, de közben ismét elkezdett velem bunkózni. Annyira nem igazodok ki a srácon... Hétfőn még minden rendben volt, aztán amikor megemlítettem neki Alexet, megváltozott. Csak nem azt hiszi, hogy...? De, azt hiszi, hogy Alex és én járunk!

Ez kb az utolsó órán esett le. Mert nyilvánvaló. Mindig akkor feszült be a héten, ha őt megemlítettem. De miért zavarná? Lehetetlen, hogy tetszek egy olyan srácnak, mint Raymond Scott. De miért érdekel, hogy mit érez irántam? Vagy miért gondolok rá most is?

Nagy vívódás árán végül úgy döntöttem, hogy beszélek vele. Elmondom, hogy semmi sincs köztünk Alexszel, és nem akarom, hogy emiatt lekezeljen. Mert nem fair velem szemben. Sőt. Azt a hétfői pikniket nagyon élveztem vele. Csak hát volt előtte egy edzésem, amin összetalálkoztam Ambarral. Gondolhatjátok, hogy mi történt...

Szóval lő jelenet: Mia Garcia baktat le a jégcsarnokhoz, hogy megkeresse az ott pakolászó Alex Hendersont, hogy elkezdjék az edzést. Aha. Milyen egyszerű is lett volna.

- Na mi az, balerina? - bújt ki valahonnan Ambar, majd a falnak támaszkodva figyelt engem. - Végre felmerészkedsz a jégre?

- Hagyj már békén - sziszegtem, és indultam is volna tovább, de ő utánam kapott.

- Mi van közted és Raymond között? - szegezte nekem a kérdést, amin meglepődtem.

- Mi? - néztem rá értetlenül. - Mi lenne? Semmi.

- Akkor remélem nem probléma, ha ezt most megmutatom neki - emelte fel a telefonját, amin a közel egy éves balesetem volt megnyitva. - De feltételezem, hogy már mindent elmondtál neki.

Totál megsemmisülten álltam előtte a cikket és a videót bámulva. Ambar ezt látva ördögi mosolyra húzta a száját. Egyből levágta, hogy Raymond semmiről sem tud.

- Szóval nem mondtad el neki. Milyen kár - nyávogta. - Talán félsz, hogy a hokis haverjaival kinevetnének? De ne aggódj drágám! A helyedben én is félnék - bólintott szaporán, miközben "sajnálkozva" nézett rám.

- Add ide! - próbáltam kikapni a kezéből a mobilját, de ő gyorsabb volt és elrántotta.

- Nem, nem - rázta a fejét. - Sajnálom, Mia. Na puszi - intett, majd elment, hogy megkeresse Raymondot.