Szerelem jégbe fagyva

10. Az első hokimeccs - Szeptember 15 (Szombat)

Mia szemszöge

Szombati naphoz képest hamar kirúgott az ágy, ugyanis borzalmasan izgultam. Ma volt a Farkasok első meccse, amire tegnap elhívott Raymond. Lüktető fejjellel vetettem magam Kelly ágyára reggel nyolckor, és úgy ugráltam rajta, mint akár egy négy éves kisgyerek, akinek szándékában áll felkelteni a szüleit. Ez a módszer a legjobb barátnőmön is működött, aki az ébredést követően szintén be volt zsongva. Jókedvűen kezdtünk el készülődni, benyomtunk egy kis zenét is, amire már korán reggel táncikáltunk. Épp a fogamat mostam, amikor megrezzent a telefonom. SMS-t kaptam.

Pancserkém: Fél tízkor találkozunk a suli előtt. Ott fog várni minket a busz. Megbeszéltem az edzővel, hogy ti is jöhettek ;) - írta, nekem pedig széles mosolyra húzódott a szám.

Mia: Rendben, ott találkozunk! - válaszoltam neki, majd leraktam a telefonom, és visszasiettem a fürdőbe, hogy kiöblítsem a számat.

- Kelly! - kiáltottam ki az ajtón. - Fél tízre a suli elé kell érnünk. Raymond elintézte, hogy a csapattal mehessünk!

- Mi, ez komoly? - sikkantott fel örömében, mire bólintottam egyet.

Mikor kész lettünk mindennel, feltúrtuk a szekrényeinket egy téli kabát miatt, mert a csarnokban hideg lesz. Fogtam hozzá egy sapit, egy kesztyűt meg egy sálat, és a kezemben fogva indulásra készen álltam. Kelly után becsuktam az ajtót, majd futólépésben megindultunk a kijárat felé. Ott Raymond és Spencer vártak ránk.

- Sziasztok! - köszöntünk kórusban Kellyvel. A fiúk az egyen melegítőjüket viselték. Kék póló, fehér melegítőnadrággal.

- Helló lányok! - mosolyogtak ránk a fiúk. - Indulhatunk? - kérdezte Spencer, mire bólintottunk, és már mentünk is volna, de valaki utánam szólt. Van tippetek, hogy ki?

- Mia, egy pillanatra - szólt kimérten Ambar és felém lépkedett. A fiúk azonban elállták az útját.

- Én a helyedben nem mennék a közelébe - fonta keresztbe a karjait Raymond. - Húzz innen - mondta teljesen nyugodt hangon.

- Dugulj el, Ray. Nem veled akarok beszélni - csattogtatta a rágóját.

- Te - bökött felé - nem hívhatsz Raynak, világos? - emelte meg a szemöldökét.

- Raymond - tettem a karjára a kezem, mire a szemembe nézett. - Hagyd, meghallgatom mit akar.

- Biztos? - méregette a fejemen lévő leragasztott gézt.

- Biztos. A busznál találkozunk - néztem rá Spencerre és Kellyre, akik bólintottak, de látszott rajtuk, hogy nincs ínyükre az egész.

- A kapu előtt leszek, ha történne valami - suttogta a fülembe Raymond, aminek hatására libabőrös lettem.

- Jó - feleltem szintén halkan. Megvártam, amíg a srácok kimennek, majd összefont karokkal néztem rá Ambarra. - Mit akarsz? - kérdeztem szárazon.

- Na idefigyelj - hajolt a képembe. - Jól jegyezd meg azt, amit most mondani fogok! Nem hagyom, hogy ennyivel megúszd a tegnapit - ütötte meg a sebhelyem, én pedig fájdalmasan hozzákaptam.

- Ambar, ez fáj - sziszegtem összeszorított fogakkal.

- Nem érdekel - morogta. - El fogom érni, amit akarok. Tegnap szerencséd volt. Nem hagyom, hogy letaszíts a trónról, te két bal lábas idióta! Felőlem szaladhatsz panaszkodni a drága kis Raymondodhoz, de nem lesz ott mindig, hogy megvédjen. Azt hittem nem vagytok ilyen jóban, de most már tudom, hogy hol rúghatok még beléd. Na jó szórakozást - mosolygott a képembe, majd elment.