Szerelem jégbe fagyva

8. Randi, vagy valami hasonló - Szeptember 10. (Hétfő)

Raymond szemszöge

- Raymond, lődd már le azt a szart! - motyogta nekem Spencer, miközben kómásan csapkodtam az éjjeliszekrényt, hogy megtaláljam az ébresztőt.

- Jó van má', megvan - tenyereltem a gombra. - Rohadt tanítás... Milyen órával kezdünk?

- Honnan a faszomból tudjam? Ott van az a kibaszott órarend, nézd meg - válaszolta. Oké, akkor ma Spenc is remek hangulatban ébredt.

Egy csiga tempójával vetekedő sebességgel csoszogtam el az íróasztalra felragasztott papírfecniig. Az álmosságot kidörzsölve a szememből olvastam le az első órát: biológia. Hű de jó... Remélem éreztétek az iróniát.

Unottan vettem tudomásul, majd valahogy Spencert is kirángattam az ágyából. Megcsináltam a szokásos reggeli dolgokat, aztán felvettem az egyenruhát. Amíg Spenc is elkészülődött, addig lefőztem magamnak a reggeli kávémat. Kell az energia, főleg mert biosszal kezdünk, azt meg egyenesen rühellem. Mellesleg volt időm gondolkodni is. Bármennyire is fura, Mia elég nagy hatással van rám, nem olyan, mint a többi lány.

- Te, Spenc, figyelj csak - ballagtam ki a konyhából, hogy végre indulhassunk.

- Mondjad - nyitotta az ajtót.

- Nos. Öm. Izé...

- Ezzel sokra megyek Scott - nevetett.

- Jó - sóhajtottam. - Miáról van szó - dünnyögtem.

- Lám, lám. Már is L'amour-ba estél?

- Jaj, fogd be Davis! - löktem egyet a vállán.

- Most mi van? - nevetett tovább.

- Semmi. Csak idegesít a lány - vontam vállat.

- Mi? Ezt meg hogy érted? - hagyta abba a szórakozást rajtam.

- Úgy, hogy ő teljesen más. Nem lehet csak úgy levenni a lábáról. És ez idegesít. Nem tudom mit csináljak - értetlenkedtem.

- Talán nyugodjál lefele, Scott. Utána meg... passz. A többit én sem tudom - legyintett.

- Veled is sokra megyek.

- Figyelj, én csak azt tudom, hogy néhány lányhoz idő kell - vont vállat, közben pedig leértünk a termekhez. - Adj neki időt. Beszélgessetek. Tudod, mint két normális ember. Nem az, aki alapból vagy, mert az sokszor egy vadbarom és nem bír magával.

- Felfogtam - dünnyögtem unottan.

- Hívd el délután piknikezni. Arra buknak a csajok.

- Te most komolyan azt mondod, hogy vigyem el egy randira? Neked elment az eszed?! - sziszegtem idegbetegen. Lehet erre utalt Spenc. Na mindegy.

- Nem randi, csak elmentek és beszélgettek. Kettesben. Mint osztálytársak. Amúgy meg szerintem belemegy. Egész jól összebarátkoztatok az elmúlt egy hét alatt.

- Édes faszom, Spencer, hogy neked csak ilyenek jutnak az eszedbe - csaptam a homlokomra, majd lassan végig húztam az arcomon.

- Most mér'? Megkérdezed oszt' ennyi.

- Jó, de hogy menjek oda, mikor ott van az a srác a nyakán?

- Suli időben nincs.

- Igaz - mondtam, majd becsengettek arra a nyomorult bioszra. Fogtam, lebasztam magam a helyemre, végig szenvedtem negyvenöt perc színtiszta unalmat, majd összeszedtem a gondolataimat és Mia után mentem.

Lehet hogy Spencernek igaza lesz, és Mia szívesen eljönne velem a délután, bár eléggé kételkedem benne. Tény és való, szeretném kicsit jobban megismerni, eddig mindig olyan furán viselkedett velem. Egy piknik csak nem árt meg...