Szerelem jégbe fagyva

16. Egy mindenkiért, mindenki egyért! - Október 6. (Szombat)

Raymond szemszöge - 1. rész

Kora reggel már mind a társalgóban gyülekeztünk. A feszültség szinte tapintható volt, mindenki ideges volt. Nem véletlenül. Fontos meccset fogunk játszani a Bulldogokkal. Az előző körben csúnyán elvéreztünk, akkor három gólt is kaptunk. Viszont most zsinórban jönnek a hazai összecsapásaink, talán van még esélyünk visszakapaszkodni a tabellán. Jelen pillanatban három ponttal a harmadik helyen állunk. Mögöttünk egy ponttal a Jegesmedvék kullognak, a Tigrisek négy ponttal a másodikak, és azt hiszem senkit nem lep meg, ha azt mondom, hogy a Bulldogok hibátlan teljesítménnyel vezetik a csoportot.

- Ma apait, anyait bele kell adnunk - csaptam ököllel a combomra.

- Az biztos, de ne felejtsük el, hogy mit mondott neked szerdán James. Valamire készülnek - fonta keresztbe a karjait Seb gondterhelten.

- Pont nem érdekel - vágtam rá ingerülten. - Megfizet még azért, amiért kezet emelt Miára.

- Ray, ez nagyon rendes dolog tőled, de muszáj észnél lennünk!

- Jó - sóhajtottam.

- De mit tervezhetnek? - kérdezte tanakodva Roger.

- Szerinted mit? Jamesből kiindulva az egész csapatot fel fogja vágni a picsába - válaszolta Spenc legyintve.

Szavaira mind elhúztuk a szánkat. Nála volt a pont, hisz erre játszanak. Kiiktatni a legjobbakat, és piszkos módszerrel, bírói segítséggel megnyerni a meccset. Hosszas hallgatásunkat egy kopogás törte meg. Az ajtón Mia dugta be a fejét, érkezésére pedig elmosolyodtam. Ha szerdán nem zavart volna meg minket az edzőm, vajon elcsattant volna köztünk az a csók?

- Sziasztok srácok! - köszönt feszülten. Még sosem láttam ennyire idegesnek.

- Szia, Mia! - érkezett kórusban a válasz. - Szöszi, minden rendben? - kérdeztem érdeklődve.

- Persze - vágta rá. - Na jó, nem - temette a kezei közé az arcát.

- Mi az kislány? Mi bánt? - sétált mellé Spencer, miközben átkarolta a vállát.

- Csak rettentően izgulok.

Tényleg! Ma Mia fellép az egyik szünetben. Már nagyon kíváncsi vagyok a zseniális táncára. Még sosem láttam őt korival. Kivéve azt az alkalmat, mikor Ambar olyan szemét módon kigáncsolta a jégen.

- Nyugi, ügyes leszel - nyugtatta mosolyogva Nico.

- Ha te mondod... - rágcsálta a száját bizonytalanul. Nagyon fura volt, mintha... Félt volna.

- Bizony, hogy én mondom - vágta rá magabiztosan, mire felnevettünk.

- Nico, inkább tartogasd az energiádat a meccsre - oltotta le Sean jókedvűen.

- Fogd be, Diaz - lökte vállba szintén jókedvűen.

Miközben a fiúk kezdtek kicsit feloldódni, én Miához sétáltam. A fejemmel intettem, hogy menjünk ki egy kicsit. Ő csak bólintott, majd utánam indult. A társalgó bejáratától kissé távolabb megálltam, majd vállammal a falnak dőltem, kezeimet karba fontam. A szőkés hajú lány követte példámat, ám nem nézett rám. Sütött róla az aggodalom. Egyik kezemmel az álla alá nyúltam és megemeltem a fejét, ezzel kényszerítve, hogy a szemembe nézzen.

- Mi a baj, Szöszi?

- Nincs baj - ingatta a fejét határozatlanul. Látszott rajta, hogy szívesen mondana valamit, de még sem tette.

- Ez hazugság, te is tudod - csóváltam a fejem. - Nekem elmondhatod - biztattam.

- Emlékszel, mikor azt mondtam, félek attól, hogy valami újra megtörténik az életemben, amit nem akarok? - kérdezte hirtelen. Lassan, de bólintottam.