Szerelem jégbe fagyva

5. Őrület, mi van itt?

Raymond szemszöge

- Ember, hogy lehet ennyit pofázni? - kérdeztem Spencert, miközben a termünk felé sétáltunk, mert még hátra volt négy, ismétlem négy borzalmasan hosszú osztályfőnöki!

- Nem tudom, de ennél unalmasabb dolog a világon nincs! - panaszkodott. - Asszem ofőn bedobom a szunyát.

- Ja, egész jó ötlet. Bevágjuk magunkat leghátra és kezdődhet a szieszta, barátom - csaptam rá a vállára.

A folyosón haladva lepacsiztunk pár csapattársunkkal, össze-össze nevettünk néhány fél mondaton, a csajok felé pedig löveltünk néhány szívdöglesztő mosolyt. Rutin reggelek.

- Fárasztó ez a menőség, nem gondolod? - játszottam túl a szerepem.

- De, majd' bele halok! - reagált rá ő is drámaian. - Totál kikészít! - röhögte el magát.

Nevetve fordultunk be a termünkhöz vezető folyosón, amikor épp belecsöppentünk egy vitatkozásba. Spencerrel összenéztünk, majd mindketten takarásba álltunk, hogy észrevétlenül hallgatózni tudjunk.

- Ambar, szállj le rólam! - hallottuk Mia hangját. - Nem azért utaztam át a tengeren, hogy itt is a megalázkodtatásodat hallgassam!

- Te meg miről beszélsz? - nevetgélt - ezek szerint - Ambar. Spencerrel csodálkozva néztünk össze. - Én tehetek róla, hogy béna vagy? Azt hiszem nem.

- Miért? Válaszolj nekem, miért jó ez neked? - tárta szét a karját Mia. A hangján kiérződött, hogy a sírás kerülgeti. - Miért kell folyton a véremet szívnod?

- Mert végre kiélvezhetem, hogy én vagyok a legjobb, te pedig sehol sem vagy - fröcsögte. - Nem is értem hogy kaphattál ösztöndíjat, mikor nem is tudsz korcsolyázni.

Mia teljesen megsemmisülve állt a barna hajú lány előtt.

- Ezt meg hogy érthette? - kérdezte tőlem Spencer összeráncolt szemöldökkel.

- Nem tudom. Ide csak kiváló sportolókat hívnak meg - néztem újra Mia felé.

- Én igenis tudok korcsolyázni - zökkent vissza Mia.

- Tényleg? December óta voltál már jégen? - kérdezte önelégült hangon Ambar, mire Mia csak megcsóválta a fejét.

- Mi a fene... - motyogtam.

- Itt valami nem kerek, Raymond, az már biztos - leselkedett Spencer is.

- Sejtettem - tette csípőre a kezét Ambar. - Viszlát a teremben. Pancser - majd szándékosan neki ment Mia vállának. A szőke lány először csak állt, majd hátát a falnak vetve csúszott le egészen a földig, gyönyörű hajába szinte fájdalmasan markolt bele, míg a fejét a felhúzott térdére hajtotta és keserves zokogásba kezdett.

- Mia, mi történt? Hm? - Kelly hangja töltötte be az üres folyosót.

- Ambar King - kapkodta a levegőt Mia - itt van és... - újra zokogni kezdett.

- Mi?! Mi az hogy itt van?! Mit csinált már megint veled?

- Nem tudom miért van itt, de itt van - szipogott a lány. - Minden kezdődik előlről.

- Jaj, Édesem! Gyere, mossuk meg az arcodat - húzta fel a földről Kelly Miát és...

- Egyenesen erre jönnek - kerekedett el a szemem.