Szerelem dallamai novellák

20. Titkos szerelem

Imádtam a Nulladik órát, de hiába tettük be ezt a filmet, nem tudtam figyelni rá. A szobatársam, Chris összefont karral ült mellettem az ágyon, és hiába próbálkoztam, nem tudtam nem őt nézni. Sötét haját felfogta egy kócos kontyba, fekete ruhái gyönyörűen kiemelték mindenét, karján pedig rendszeresen megfeszültek az izmok, valahányszor vett egy mély lélegzetet. Nem tagadhattam, egy ideje jobban kötődtem hozzá, mint két férfi közt normális lenne, azt viszont nagyon jól tudtam, hogy apám valószínűleg agyon verne, ha megtudná ezt, vagy ugyanúgy elzavarna otthonról, mint a bátyámat.

Sokáig emiatt nem mertem lépni. Chris majdnem két hónapja szakított a barátnőjével, és mivel az én szívem is akkortájt tört össze, természetesnek éreztem, hogy együtt próbáljunk meg túllépni a lányokon. A terv működött; Chris egyre többször mosolygott, kevesebbszer jutott eszébe Cait, az exe, és én is egyre jobban éreztem magamat, noha nem pont úgy, mint a szobatársam. Minél több időt töltöttünk együtt, annál gyakrabban gondoltam arra, mennyire vonzódom hozzá, ám ezt igyekezetem elnyomni magamban.

Egészen a tegnapi napig, amikor is majdnem féltékenységi rohamot kaptam, miután egy lány megsimogatta Chris bicepszét. Akkor eldöntöttem, hogy beszélnem kell a szobatársammal, ekkor azonban nem tudtam rávenni magam, hogy meg is tegyem. Rettegtem tőle, hogy majd elutasít, esetleg undorodni fog tőlem, ha bármit mondok neki.

– Öt perce a szádat nyitogatod – szólalt meg hirtelen Chris, majd lassan felém fordult. – Luke, nekem bármit elmondhatsz.

– Nem biztos, hogy jó ötlet lenne – ingattam a fejemet. – Már apám is elverne, ilyesmiért.

– Apád egy gyökér. Az miért nem akarna megverni téged?

– Azért nem szokott bántani, csak néha fegyelmez.

– Tizenkilenc vagy, ecsém. – Horkantva elnevette magát, nekem pedig meglódult a szívverésem, ahogy végre szabadjára engedte texasi akcentusát és kiejtette az utolsó szót. – Hova az anyám valagába kell még téged fegyelmezni?

– Nem akarom, hogy úgy jöjjön le neked, mintha apám bántalmazna – forgattam a szememet.

– Persze, mert amúgy semmi ilyesmi nem történik.

– Mintha nem hinnél nekem.

– Na, ne! – nevetett jókedvűen. – Tudod, itt az a baj, hogy még magadnak is kamuzol. Ha majd egyszer magaddal szemben képes leszel őszintévé válni, akkor majd én is hinni fogok abban, amit mondasz.

Egyetlen kacsintás kellett hozzá, hogy megembereljem magam. Azonban talán sikerült kicsit túlságosan összeszednem magam, mert szavak helyett azonnal a tettek mezejére léptem. Alig kellett előrébb hajolnom, Chris ajkai máris az enyémekhez simultak, és legnagyobb meglepetésemre nem lökött el, nem hajolt hátra. Még azt is hagyta, a tenyerem az arcára csússzon, gyengéden megsimogassam őt.

– Hát... – húzódott el tőlem Chris. – Nem pont ilyesfajta őszinteségre gondoltam, de megteszi.

– Ne hara...

– Eszedbe se jusson bocsánatot kérni, mert agyhelyen csaplak! – nevette el magát. – Abszolút nem zavar, ha meleg vagy. Az se, ha tetszem neked.

– Nem vagyok meleg, csak...

– Jó! – szakított félbe ismét. – Nem az a lényeg, hogy kire áll a cerkád. De jól gondolom, hogy ezzel jelezni akartad, hogy vonzódsz hozzám?

– I-igen. – Égett az arcom, miközben lehajtottam a fejemet, az pedig csak még rátett egy lapáttal, hogy Chris egyből az állam alá nyúlva vezette vissza magára a tekintetemet.

– Úgyis ki akartam már próbálni ezt is. – Egy gyors csókot nyomott a számra, amitől hirtelen nem tudtam rávenni magam, hogy megmagyarázzam a helyzetet. – Fősulisok vagyunk. Mikor kísérletezzünk, ha nem most, igaz?

– Aha.

Alig kaptam levegőt, ahogy Chris a hátamra fordított, aztán fölém mászott. Újabb csókot kezdeményezett, és hiába a kis félreértés, már nem is akartam leállítani őt. Majd bevallom neki az érzéseimet, ha már párszor beütemeztük ezt a „kísérletezést". Egyelőre a fellegekben éreztem magam attól, ahogy csókolt és simogatott, és nagyon reméltem, hogy ezt még jó néhány alkalommal csinálni fogjuk majd.